Illúzió a természetben és a művészetben [antikvár]

Könyvünk egyaránt szól a művészet és a tudomány iránt érdeklődő közönséghez, minthogy az illúzió kérdéseire keres választ. Az illúzió a legrégebbi korok óta a művészet legfőbb éltető ereje. Tudományos szempontból az illúzió esetleg csak tévedés, amelyet könnyű elkerülni vagy műszerrel helyesbíteni. Igazi tudományos kérdés azonban, hogy bizonyos helyzetekben miért vezetik félre az embert és az állatot érzékszervei. Az illúziók nem véletlen variációi az idegrendszernek: sok közülük olyan tévedés, amely bizonyos rendszerességet mutat, megmérhet, és hatásosan demonstrálható. Éppen az illúziónak ez a hatásossága termékenyíti meg a művészetet. És valóban azt látjuk, hogy elsőként éppen a művészek kezdtek kísérletezni az illúzióval: a színészetben, a szobrászatban, a festészetben. Az illúzió hasznos eszköz lehet a percepciós folyamatok feltárásában is. Az orvostudományban, a műszaki életben, és igen gyakran a biológiában is az abnormis, a meglepő adja kezünkbe normális helyzetek megértésének kulcsát. Ezen a téren is azt várhatjuk tehát a normálistól eltérő percepcióktól (az igazságtól való eltéréstől), hogy ötleteket és adatok szolgáltatnak a normális (helyes) percepció megértéséhez.