Kelet-Európa művészete a XVIII-XIX. században [antikvár]

Fejtegetéseinknek ezt a címet is adhatnók: szláv művészet Nagy Pétertől az Októberi Forradalomig. Tárgyalásunk középpontjában ugyanis a szláv nemzetek, elsősorban az oroszok művészete fog állni, a "XIX. század" fogalmát pedig nem akarjuk mechanikusan értelmezni, hiszen a kelet-európai - főleg az orosz művészetben - a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nagyobb cenzúrát jelent, mint a századforduló. Ugyanilyen cenzúra azonban a XVIII. század eleje, Nagy Péter cár reformjainak kora. Látszólag csak Oroszország "európaizálódásáról" van szó, a feudális "moszkvai középkor" felszámolásáról, a nagy uralkodó merész újításainak hatósugara azonban ennél szélesebb körű. Ne felejtsük: a cári Oroszország soknemzetiségű állam, s így az orosz fejlődés alakulása szükségszerűen maga után vonja Ukrajna és Belorusszia (Fehér-Oroszország) kultúrájának átformálódását. Az élénk orosz-balkáni kapcsolatok sodrában az orosz átalakulás hatása alá kerülnek Délkelet-Európa pravoszláv népei is, legkorábban a románok és szerbek, később a bolgárok is. Bizonyos áttételekkel Magyarországon - amelynek művészetéről most nem akarunk szólni -, Lengyel- és Csehországban is érezhető ez, mert a nagyhatalommá vált Oroszország komoly vonzóerőt kezd gyakorolni a kisebb szláv népekre, s egyes sajnálatos politikai antagonizmusok ellenére, mint amilyen a végzetessé váló orosz-lengyel vetélkedés, az orosz nép erejének tudata komoly mértékben ösztönzi az obrozeni, az újjászületés mozgalmát minden szláv népnél. Ez az "újjászületés" pedig rányomja bélyegét a képzőművészet fejlődésére is, főleg a cseheknél és szerbeknél.