Kenyér a képzőművészetben [antikvár]

Békénk, a társadalmi haladás, nyugalom, harmónia függ attól, hogy "fiat panis", - legyen kenyér mindenütt a világon. Századunk drámája, hogy ma is vannak éhező milliók Indiában és a Száhel övezetben, s ebben az interkontinális döbbenten megnyugtató sziget, hogy népünk "mindennapi kenyere" tízmilliós asztalunkra kerülhet. Tegnap fekete kenyér, ma már kalács is. József Attila szavait kölcsönözve, - a Föld "szerkesztett harmóniája" akkor valósulhat meg, - ha a világ kenyere búzában, rozsban, kölesben, húsban, tejben nyugodt megélhetést biztosít a sokmilliárd létszámúra duzzadt emberiségnek. Az értelemnek erre kötelező összepontosítására, hogy szűnjön meg az éhezés botránya, s az értelem, a jószándék, az összefogás nemzeti törekvésekkel és a FAO keretein belül biztosíthatja ezt a kibontakozást, mely nem egyszerűen az emberi humánum gyakorlata, hanem sorsunk. Megmaradásunk vagy pusztulásunk, új mennyboltunk vagy poklunk.