Képzőművészet és fotográfia I. [antikvár]

Részlet: "A 19. században a művészetet teljesen új eszmeiség hatja át. A század filozófiai irányzata, a pozitivizmus hatása érvényesül a polgári gondolkodásban, és ez határozza meg a műveltségi összetevőket is. A 19. század első fele a történettudományi műveltség jegyében áll, míg a század közepétől aztán a természettudomány lép az általános érdeklődés előterébe. Helmholtz 1847-ben - Edison születésének évében - lép elő energiaelméletével, amely éppúgy, mint "A fajok keletkezése", Darwin 1859-ben megjelent híres műve, a szaktudósok körén kívül is óriási feltűnést keltett, és a természettudományi ismereteket éppúgy a népszerű feldolgozások beláthatatlan tömege terjesztette, mint azelőtt a történeti kutatások eredményeit. Ezt az általános értelmiséget, kielégülést kereső polgári műveltséget tükrözteti vissza a művészet. A század első felének retrospektív iránya hozza létre a történeti festészet műfaját, míg a természettudományi műveltségi alapján álló második korszak uralkodó művészeti kifejezése az impresszionizmus, amely a valóságfestést a plein-air felfedezésével az optikai tökéletesség szélsőségéig vitte el. A történelmi festészettel szemben célja a látható természet bármely részének vagy részecskéjének hű optikai ábrázolása. Ezért az ábrázolás tárgyának teljesen közömbös volta az impresszionizmus fő jelszava, valóságos csatakiáltás volt a letűnt korszak képviselőivel szemben. A festészetnek azonban az új kalandokat vállalása nem előzmények nélküli. A harmincas-negyvenes évekre a klasszicizmus még sokáig továbbélő formanyelvét az akadémikus festők teljesen megmerevítették, a romantika is Delacroix követői kezén már modorossá vált."