Két korszak határán [antikvár]

BevezetőA nagyközönség számára talán meglepő, hogy a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum - neve ellenére - közel-keleti kiállítást rendez. Ez arra a 11. világháború utáni határozatra vezethető vissza, hogy a Hopp Múzeum kutatási területe terjedjen ki a Közel-Keletre, beleértve az iszlám világ művészetét is. Ennek következtében 1951-ben néhai Diószeginé Egyed Edit, majd egy esztendővel később e sorok írója kinevezést kapott a Hopp Múzeumhoz. Első feladataink közé tartozott, hogy fel-méijük a múzeum gyűjteményeiben található közel-keleti, ezen belül is az iszlám műtárgyakat. Kutatásunk eredményeként száznégy közel-keleti tárgyat találmnk. További feladatunk az volt, hogy lehetőség szerint, vásárlások, ajándékozások útján ezt a számot megnöveljük.1951 nyarán, amikor egy hónapos gyakorlaton a Hopp Múzeumban dolgozhattam, feladatként a múzeum perzsa műtárgyairól kellett tanulmányt írnom. Miután akkori tudásom meglehetősen hiányos volt, számos esetben Felvinczi Takács Zoltán segítségét kértem, és ez munkásságomban később is meghatározónak bizonyult. Amikor azután 1952-ben a múzeumhoz kerültem, Zoltán bácsi már nyugdíjban volt; ennek ellenére mindenkor készségesen adott tanácsokat és felvilágosítást a Közel-Keletről és az iszlám művészetéről. Itt meg kell jegyezneiu, hogy ö volt a Múzeum első igazgatója, a kínai és a japán művészet kiváló szakértője, de ennek ellenére a Közel-Keletet és művészetét is kitűnően ismerte, és mindenkor kész volt tanácsot adni. Ez nagy segítség volt, miután a legújabb és alapvető iszlám művészeti könyvek (pl. az Arthur Upham Popé által kiadott Sur-vey of Persian Art), sem a Hopp Múzeumban, sem a Széchényi Könyvtárban nem voltak elérhetők. Számunkra érthetetlen módon Zoltán bácsi olyan ismeretanyaggal rendelkezett az iszlámról és annak művészetéről, amilyenről mi akkor még soha nem hallottunk, és nem is olvastunk.Később egy további értékes feladatot is kaptunk. Az Ipannűvészeti Múzeum akkori főigazgatója, az egyiptológus Dobrovits Aladár egy nagyszabású iszlám művészeti kiállítás megrendezését tervezte az Ipannűvészeti Múzeum üvegcsamokában. Bár a párt részéről - akkor érthető okoknál fogva - nagy ellenkezést váltott ki egy ilyen nagyszabású, vallási jellegű" kiállítás megrendezése, de Csala", ahogyan Dobrovitsot a szakmai körökben ismerték, sikeresen legyőzte az ellenzéket, és a megnyitásra 1955 májusában került sor. A kiállításra az iszlám műtárgyakat, köztük jelentős számú perzsa munkát elsősorban az Iparművészeti Múzeum, a Hopp Múzeum, valamint a Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és számos vidéki múzeum gyűjteményéből válogattuk. A pontos számra ma már nem emlékszem, de meghaladta az ötszázat. A kiállításról egy szerény, sajnos illusztrálatlan katalógus is készült, viszont e sorok írójának egy cikke jelent meg róla az Angliában akkor havonta rendszeresen megjelenő Islamic Review-han.A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum komoly háttérrel, tapasztalattal, és azóta számos kitűnő műtárggyal gyarapodva, büszkén léphet a magyar nagyközönség elé egy perzsa művészeti kiállítással. Bár ennek keretei szűkebbek az 1955-ben megrendezett nagy iszlám kiállításénál, de ugyanakkor több és értékesebb anyaggal is rendelkezik. Továbbá azért is fontos ez a kiállítás, mivel a világ figyelme egyre jobban az iszlám országok felé fordul, ám az így kialakuló kép még mindig egyoldalú. Az iszlám és a Korán sehol sem buzdít erőszakra: történetének tizennégy évszázada alatt az iszlám csodálatos kultúrát alkotott, s hazánknak kezdettől fogva szoros kapcsolata volt ezzel a világgal. Ez a kiállítás, amelyet két kitűnő kolléga, Dr Kelényi Béla (Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum) és Dr. Szántó Iván (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Iranisztikai Tanszék) rendezett, e csodálatos kultúrából állít össze egy kis mozaikot.Fehérvári Géza,az iszlám régészet és művészettörténet emeritus professzora