Közönség és művészet a századvégen [antikvár]

Mihelyt a nemzeti romantika elmondta búcsúszavát: egy megváltozott Magyarország képe tárult művészeink elé. A változás mélyreható volt, mert eltűnt az osztrák kényuralom, vele az idegen rendőr- és kémvilág, felelős magyar kormány vette kezébe az ország sorsának irányítását, szabad lett a sajtó, nagyobb méreteket vett az ipar és kereskedelem, fokozódott a jólét. Mindez természetesen hatott a művészetekre s ezért bizonyos mértékben az 1867-es kiegyezés körüli néhány évet egy új korszak megnyitó időpontjának tekinthetjük, bár a történelem nem ismer szigorú határvonalakat. Sok minden szivárgott át a múltból, de sok jelentős művészeti kezdemény is indult a jövő felé, kivált a millenium körüli években, 1896 táján. A régibb nemzedék munkálkodása átnyúlik új és legújabb nemzedékek munkájába. Az öreg Barabás Miklós, a táblabíróvilág mestere még dolgozgatott, mialatt egymásután feltűnt Madarász Viktor, Szinyei Merse Pál, Rippl Rónai József, mindegyik más, új s még újabb stílus képviselője, akiket csupán mintegy másfél évtized választott el egymástól.