Kristály évkönyv [antikvár]

Aki e sorokat írja, maga is szerepel az antológiában, melyet most kézben tart az olvasó. Ennél fogva is, de mert nem is műfaja, most sem vállalkozik reklámozásra, csak számvetésre. Egy bizonyos: a KRISTÁLY eredetileg évi négy, az utóbbi években már csak két alkalommal megjelenő, de terjedelmesebb lapja és egy év végi antológiája nem országosan ismert kiadvány, még ha Kőszegtől a beregi térségekig van is szerzője és olvasója. Testvérlapjainkról is nagyjából ez mondható el. Sőt, még a bennük szereplő szerzőkről is: egy-egy alkalmilag szereplő vagy vele kapcsolatot tartó személy kivételével egyikük sem írószövetségi tag. Már a gimnáziumi tankönyvek is nyomatékosan utalnak rá, hogy az irodalom sajátos nyelvezetének kialakulása óta egyre jobban elszakadt a közönségtől, főleg a polgári korszakban (mi magyarok a Kazinczy korára, majd a romantikus irodalomra gondoljunk), s e folyamat a 20. században tovább mélyült. Történtek ugyan közben ellenirányú és kiegyensúlyozó kísérletek, politikai szándékkal is. Ez utóbbit kiküszöbölendő irodalmunk az elvontság, nem kevésszer a lét-értelmezések felé tolódott el, az élet konkrétumaival a versek képanyagában tartva fenn a kapcsolatot. A folyóiratok versanyaga természeténél fogva inkább jelzi ezt a folyamatot, mint például az áttekintést nyújtani kívánó SZÉP VERSEK. Mindezzel nem azt akartam mondani, hogy két véglet áll fenn, s mi az igénytelen közönségnek írunk. Viszont azt is tudomásul kell venni, hogy még ez a közönség is értékesebb a lelkileg-szellemileg, nemzettudati szempontból, mint amelyik egyáltalán nem olvas, vagy csak regényt, s különösképpen nem verset. A KRISTÁLY-nak 2000 óta vagyok olvasója. E lap társadalmi szervezete (és fenntartója, kiadója, közönsége) az AKIOSZ közhasznú civil szervezet: Alkotó Képzőművészek és írók Országos szervezete, régebben az amatőr költők, írók szervezete volt.