Magyar művészet 1890-1919 I-II. [antikvár]

A nyolc kötetre tervezett magyarországi művészettörténeti kézikönyvnek a 19-20. század fordulóját bemutató 6. kötete jelenik meg elsőként. A sorrendet, akárcsak a további köteteknek, a kutatás helyzete, a szakmai érettségi, a szerzőgárda viszonylagos készenléte határozza meg. Az elnevezés, mely szerint magyarországi művészetről szólnak a régebbi korszakokkal foglalkozó kötetek és magyar művészetről a 19-20. századiak, követi a korábbi kétkötetes, több kiadásban megjelent összefoglalás történetileg megalapozott és elfogadott terminológiáját. Szaktudományunk magyar művészetként veszi számba a történeti folyamatot a meggyorsuló polgárosodástól, a voltaképpeni nemzeti művészet kialakulásától kezdve, magyarországinak nevezi a korábbi korszakok más-más történelmi országhatárok között fejlődő művészetét, beleértve az országhatárokon túl kialakult, egyetemes művészeti áramlatok megnyilvánulásait, a művész- és műtárgyvándorlás során hazánkba került művészeti emlékeket is. A nyolc kötet a honfoglalás korától a jelenig vizsgálja az építészet, a képzőművészet és az iparművészet alakulását. Mindegyik azt az ismeretanyagot tartalmazza és rendszerezi, amely a kézirat lezárásáig az adott korszak vonatkozásában a szerkesztő és a szerzők rendelkezésére állhatott, vagyis a mindenkori ismeretek lehető legnagyobb teljességét nyújtja, beleértve a társtudományok új kutatási eredményeit is.