Magyar művészet a századforduló idején [antikvár]

A magyar művészet egyik legérdekesebb és leggazdagabb fejezete az, amely a milleniumtól a Tanácsköztársaságig terjed. A kapitalizmus élesen jelentkező, késői formája, az imperializmus a múlt század legvégén alakult ki és így látszólag egybe esett a magyar művészet új fejezetének kezdetével, amely a milleniumi hamis pompa és pátosz után kiábrándultabb, de lényegesen őszintébb és haladás felé mutató művészethez vezet. Az erőszakolt óriási méretű állami megbízások fogyni kezdenek, a hivatalos művészet mellett megjelenik egy másik típus, amelynek mecénása a nagypolgárság. E korszak az eklektikus építészet végső kifejlésének és egyben alkonyának ideje. A hihetetlen mértékben gyorsuló gazdasági előretörés a válságok ellenére új társadalmi szükségletek rohamos kielégítését hozta, ami a rosszul értelmezett tömegtermelés silányságaihoz vezetett. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a kor az, amely nemcsak Budapest és a nagyobb vidéki városok építészeti képét alakította ki, hanem azon túlmenően, szinte a semmiből varázsolta, megteremtette mai városainkat. Budapest házainak 80 százaléka például 1890-1914 között épült s nem kell különösebb kritikai szellem annak megállapítására, hogy a mennyiség és a minőség e téren végzetes ellentétben áll egymással.