Magyarországi barokk művészet [antikvár]

A barokk művészet Magyarországon a XVII. század folyamán bontakozott ki a soká élő későreneszánszból, diadalmas térhódítása pedig egybeesik a török uralomtól való felszabadulással. A korszak első felét a török megszállókkal folytatott csatározások, alkudozások töltötték ki, valamint a Habsburg gyarmatosítási szándékkal szembeszegülő küzdelem a magyar függetlenségért: az idegen uralkodóház és az Erdély köré csoportosuló nemzeti erők harca. Irodalmunk hősi eposza, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme ad megrázó képet a magára maradt magyarság tragikus erőfeszítéséről. A kor másik égető problémája a reformáció és ellenreformáció, a vallási küzdelmek fellángolása volt. A felülkerekedő ellenreformáció vezéregyénisége Pázmány Péter, és főleg szerzetesrendje, a jezsuiták, az egyházművészet alakításában fontos tényezők lettek. A korszak második felében a török kiűzésével, a Rákóczi-szabadságharc leverésével, a különálló erdélyi fejedelemség megszűnésével, a Bécsből kormányzó uralkodói hatalom az egész országra kiterjedt. A barokk művészet legfőbb irányítója nálunk mégsem a királyi udvar lett. Ennek oka egyrészt az, hogy az udvartartás székhelye külföldön, Bécsben volt, másrészt pedig, hogy művészetpártoló főuraink egy része ellenzéki magatartást tanusított, és mecénási, megrendelői tevékenységében önálló volt. A XVIII. század második felében, e viszonylag békés időszakban, Mária Terézia, majd II. József uralkodása idején francia mintára fényűző kastélyokat építtettek, és kialakult barokk városaink, Eger, Pozsony, Győr stb. arculata.