Michelangelo és kora [antikvár]

A képzőművészetek fejlődése olyan csúcspontot ért el a XV. és XVI. század fordulóján Itáliában, amelyhez hasonlót keveset találunk, ha végigtekintünk a művészetek egyetemes történetén. Minden kornak megvan a maga felfogása a művészi szépről, amelynek fényénél a múlt alkotásait megítéli. Így az "ötszázas évek" (cinquecento) elejének olasz művészetét sem érezték a későbbi korszakok mind magukhoz közelállónak, alkotó törekvéseikkel, szépségeszményükkel rokonnak. A klasszikus tökéletesség jelzőjét azonban soha nem tagadták meg tőle, akár lángoló lelkesedésük, akár hűvös idegenkedésük nyilvánult meg ebben az értékelésben. Mit értsünk ezen a klasszikus tökéletességen? A megelőző század (a quattrocento) képzőművészete a valóság meghódításáért folytatott küzdelemben telt el. Vasari, az olasz reneszánsz művészeinek első életrajzírója mondja Masaccióról, korai quattrocento legjelentősebb festőjéről: "..felismerte, hogy a festészet nem egyéb, mint egyszerűen rajzzal és színekkel való utánzása a természet jelenségeinek olyan formában, amint a természet ezeket megalkotta". A "természet utánzása", a látható világ elemeinek a felhasználása: ez volt mindig az a nyelv, amelyen a képzőművész szólott. De most a hangsúly arra kerül, hogy "amint a természet ezeket megalkotta", és ez a perspektíva és a fény-árnyék problémáinak felvetését jelenti. A kép nemcsak színek és tömegek harmonikusan megszerkesztett együttese a síkban, nemcsak eszmék és érzelmek kifejezője a látható világ elemeinek segítségével, hanem ezeknek az elemeknek törvényszerű rendje által, a való világ mintájára alkotott művészi világ. A valóság felfedezésének lázában azonban sokszor háttérbe szorulnak a művészi szerkesztés szempontjai, az élesen megfigyelt részletek ábrázolása és a nagy kedvvel előadott mese helyettesíti gyakran az érzelmek és eszmék szuggesztív kisugárzását. A valóság meghódításához az antik művészet ismerete is hozzájárul. Az ókori műalkotásokat nem másolják, hanem azoknak tanulmányozása mellett figyelik a természetet, az embert.