"Mindent Isten nagyobb dicsőségére" [antikvár]

loyolai szent ignác és a pápák A jezsuita rend egyik „különlegessége", hogy más szerzetesrendekkel szemben, nemcsak a hagyományos hármas - szegénység, tisztaság, engedelmesség - szerzetesi fogadalmat teszik le, hanem engedelmességet fogadnak Krisztus mindenkori földi helytartójának, a pápának. A rend Alkotmánya szerint a pápa a jezsuiták legfőbb elöljárója. A pápához való külön hűség és engedelmesség Szent Ignácnak, a Jézus Krisztus által alapított hierarchikus Egyház iránti mélységes ragaszkodásának és tiszteletének a kifejeződése. Már a Lelkigyakorlatokban is megfogalmazza az Egyház iránti ragaszkodását, tiszteletét, szeretetét és engedelmességét: „Tegyünkfélre minden ítéletet és készséges, elszánt lelkülettel engedelmeskedjünk mindenben Krisztus, a mi Urunk igazi Jegyesének, aki a mi szent Anyánk, a hierarchikus Egyház." (Lgyk, 353) A pápához fűződő különleges kapcsolat, a külön hűségeskü ténye, már a Jézus Társaságát megalapító, 1540. szeptember 27-én kiadott „Regimini mílitantis Ecclesiae" kezdetű pápai bulla szövegében is megtalálható: „3. Minden rendtag legyen tudatában, és naponta fontolja meg nemcsak a professzió utáni legelső időszakban, hanem egészen életen át, hogy e Társaság összességében is, minden egyes tagjában is, hűséges engedelmességben, jelen Szentatyánk, a pápa, és utódai, a római pápák alatt szolgál Isten seregében, és bár az evangéliumból tudjuk, igaz hittel ismerjük és szilárdan valljuk, hogy minden keresztény hívő alá van vetve a római pápának, mint főnek és Jézus Krisztus helytartójának, mégis Társaságunk nagyobb alázatossága, mindegyikünk tökéletes önmegtagadása és a saját akaratunkról való lemondás érdekében igen hasznosnak ítéltük, hogy mi mindnyájan egyenként a fent említett közös köteléken túlmenően különleges fogadalommal elkötelezzük magunkat arra, hogy bármit is parancsoljon a mostani pápa vagy akármelyik későbbi a lelkek javát és a hit terjesztését illetően, és bármely országba is akarjon küldeni bennünket, azonnal, minden kifogás és mentegetőzés nélkül - amennyiben rajtunk áll - parancsát teljesítsük, akár a törökökhöz vagy bármilyen más hitetlenekhez, beleértve az Indiáknak nevezett vidékeken élőket, akár bármilyen eretnekekhez, szakadárokhoz, vagy bármilyen hívőkhöz küldjön is." A későbbiekben, egy évtized tanulságai és tapasztalatai alapján, az új kihívásoknak megfelelően pontosította a szöveget III. Gyula pápa, az 1550. július 21-én kiadott „Exposcit debitum" kezdetű bullájában: „3. Mindaz, aki e Társaságban professziót tesz le, nemcsak a professzió utáni első szakaszban, hanem egész életében tartsa emlékezetében, hogy e Társaság összességében is, professziót tevő minden egyes tagjában is, hűséges engedelmességben Szentatyán III. Pál pápa, és utódai, a római pápák alatt szolgál Istennek a seregében, és bár az evangéliumokból tudjuk, igaz hittel ismerjük és szilárdan hisszük, hogy minden keresztény hívő alá van vetve a római pápának, 11