Művészet és természet [antikvár]

A művészet alkotásai és az esztétikai élvezet. Milyen legyen a művészet elmélete, s milyen ne legyen. Akárhány afrikai vagy amerikai vad néptörzs nem ismeri az ekét; a kézidobot, sípot pedig ismeri és táncot is jár a síp-, dobszóra. A görögök még nem tudtak írni, mikor Homérosz énekelni kezdett. Kenyerük még kenyér se volt, mikor már olyan énekeseik voltak, akik meg tudták őket ríkatni, nevettetni; az volt nekik a lelki eledelük. Az ember a művészetek megteremtésével széles e világon sehol sem várta be az ipar tökéletesedését, annyira szükségét érezte e fényűzésnek. De hát: miféle igényét elégítette ki általuk? Mi hasznukat veheti? Mit ér velük? Az utilitarizmus hívei úgy gondolkoznak, ha nem is merik mindenkor kimondani, hogy a művészet nem való semmire; az aszkéták s a puritánok meg éppen a lelkiüdvösségre veszedelmes időtöltésnek mondották nem egyszer. Plátó, akiben művészi lélek lakott, a költőt »könnyű, szárnyas és szent lénynek« nevezte el, »akit megszenteltek az istenek«...