kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Aradi Nóra - Művészet Magyarországon 1830-1870 I-II. [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/17/3812017.jpg "Aradi Nóra - Művészet Magyarországon 1830-1870 I-II. [antikvár]")
Művészet Magyarországon 1830-1870 I-II. [antikvár]
Aradi Nóra, Bakó Zsuzsanna, Beke László, Belitska Scholtz Hedvig, Belitska-Scholtz Hedvig, Berczely Károlyné, Bibó István, Cennerné Wilhelmb Gizella, Galavics Géza, Komárik Dénes, Kovalovszky Márta, Kőszeg Ferenc, Pusztai László, Radnóti Sándor, Rózsa György, Szvoboda Gabriella, Zádor Anna
A Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportja közös rendezésében másodszor kerül sor a XIX. századi hazai művészet egy viszonylag összefüggő periódusának bemutatására. E kiállítás szervezés előzménye volt az 1980-ban rendezett Művészet Magyarországon 1780-1830 között című nagyszabású tárlat, amely eddig homályban volt, kiállításokon nem szereplő műtárgyakat mutatott be, azzal a céllal, hogy a felvilágosodás korszakának nevezett...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
4980 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
A Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportja közös rendezésében másodszor kerül sor a XIX. századi hazai művészet egy viszonylag összefüggő periódusának bemutatására. E kiállítás szervezés előzménye volt az 1980-ban rendezett Művészet Magyarországon 1780-1830 között című nagyszabású tárlat, amely eddig homályban volt, kiállításokon nem szereplő műtárgyakat mutatott be, azzal a céllal, hogy a felvilágosodás korszakának nevezett művelődéstörténeti periódusra irányítsa a közönség és a társadalomtudományok művelőinek figyelmét.
Az országos méretű gyűjtő, feltérképező munkát jelen kiállításunk katalógusának készítői és rendezői is folytatták, s az 1830-1870 közötti periódus tematikai-formai gazdagodásának megfelelően kiszélesítették. Céljuk a korábban keveset szerepelt műtárgyak bemutatásán túl új művészettörténeti összefüggések feltárása volt, számolva e korszak sajátos belső tagolódásával, a történeti eseményeket követő lendület alakulásával.
Termékadatok
Cím: Művészet Magyarországon 1830-1870 I-II. [antikvár]
Szerző:
Aradi Nóra
,
Bakó Zsuzsanna
,
Beke László
,
Belitska Scholtz Hedvig
,
Belitska-Scholtz Hedvig
,
Berczely Károlyné
,
Bibó István
,
Cennerné Wilhelmb Gizella
,
Galavics Géza
,
Komárik Dénes
,
Kovalovszky Márta
,
Kőszeg Ferenc
,
Pusztai László
,
Radnóti Sándor
,
Rózsa György
,
Szvoboda Gabriella
Zádor Anna
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9637381155
Méret: 170 mm x 240 mm
Kovalovszky Márta művészettörténész (Budapest, 1939), 1963–2001 között a székesfehérvári István Király Múzeum munkatársaként számos modern és kortárs művészeti kiállítást rendezett. Kutatási területe a 19–20. századi szobrászat, a 20. századi magyar művészet, a kortárs magyar textilművészet, a nemzetközi művészkönyv műfaj. 1986-ban Munkácsy-díjat, 1991-ben Martyn Klára-díjat, 1998-ban Kovács Péterrel megosztott Széchenyi-díjat kapott.
Könyvei:
Szenes Zsuzsa (Képzőművészet Alap, 1976)
Bokros Birman Dezső (Corvina, 1982)
György Jovánovics (Velencei Biennálé, 1995);
Don Giovanni – Kalandozás a magyar művészet félmúltjában (Enciklopédia, 1998)
Ujházi Péter (Ma Kiadó, 2000)
A modern magyar festészet remekei (Corvina, 2005)
Mengyán András (Vince Kiadó, 2008)
Pinczehelyi Sándor (Pécs, 2010)
Harap utca 3. (Székesfehérvár, 2013)
Fürtös Ilona (Pécs, 2013)
Könyvei:
Szenes Zsuzsa (Képzőművészet Alap, 1976)
Bokros Birman Dezső (Corvina, 1982)
György Jovánovics (Velencei Biennálé, 1995);
Don Giovanni – Kalandozás a magyar művészet félmúltjában (Enciklopédia, 1998)
Ujházi Péter (Ma Kiadó, 2000)
A modern magyar festészet remekei (Corvina, 2005)
Mengyán András (Vince Kiadó, 2008)
Pinczehelyi Sándor (Pécs, 2010)
Harap utca 3. (Székesfehérvár, 2013)
Fürtös Ilona (Pécs, 2013)
Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009)
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............