Nagy János [antikvár]

BEVEZETŐ A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által alapított Kárpát-haza Galéria 2013 novemberében megrendezett első kiállításával - Kuti Dénes festőművész munkásságának bemutatásával - arra vállalkozott, hogy hónapról hónapra megidézze a Kárpát-medence kiemelkedő kortárs magyar képzőművészeit. Egy olyan vizuális utazásra invitál, amelynek során az egyes nemzetrészek sajátos gazdagságát bemutató tárlatokon keresztül betekintést nyerhetünk a külhoni magyarság művészetébe, és újra felfedezhetjük - a magyar jövő letéteményeként - az egységes magyar kultúrát és örökséget. Az erdélyi alkotót követően - éppen ennek a törekvésnek megfelelően - a Kárpát-haza Galéria második kiállításán a Felvidék kiemelkedő, évtizedek óta konzekvensen építkező, a kort meghatározó művésze, Nagy János szobrászművész mutatkozik be. Nagy János művészetében - a sztyeppei nomád őseinktől a hős magyar királyokon át a mártírhalált halt Esterházy János ábrázolásáig - egyszerre van jelen a nemzeti emlékezet, a magyar kultúra, a magyar szellem nagyjainak felmutatása, annak virtuóz szobrászati megfogalmazása. A kiállítás szobrai megidézik Balassi Bálint, Bartók Béla, Illyés Gyula, Izsó Miklós, Jókai Mór, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc és Vass Lajos alakjait. E puszta nevek felsorolása is jól leírja a magyarság különös helyzetét, mely szerint az imént felsorolt nagyjaink többsége - ha ma élne - csak az elszakított, és nem az egyetemes magyarság közösségéhez tartozna. Mi sem bizonyítja ennél jobban az összefüggő és egységes magyar kultúra jelenlétét a Kárpát-medencében. Nagy János közelmúltunk és jelenünk elhallgatott, eltagadott megaláztatásaival, üldöztetéseivel, a ma is bennünk élő, a magyarságot belülről rágó, ki nem mondott, ki nem beszélt, kölcsönös lakosságcserének hazudott nemzeti tragédiánkkal szembesít bennünket. Emlékeztet a felvidéki magyarságot emberi jogaitól megfosztó, a csecsemőktől az öregekig minden magyarra kollektíven háborús bűnösséget vetítő, ma is érvényben lévő dekrétumokra, a mai napig másodrendű polgároknak tartott felvidéki magyarság helyzetére. A kiállítás és a művész üzenete a Kitelepítés című alkotásban összegződik: azokban az életért, nemzetért, hazáért, családért aggódó, a marhavagon szellőző rácsaiból kinyúló kezekben, amelyek mind a mai napig csak viaszban kerülhettek megformálásra, végleges bronz testet nem kaphattak. Az elhallgatás és eltagadás után az igaz kimondásának, a múltunkkal való szembenézésnek és a bűntelenek feloldozásának jelképe lehetne ennek a szobornak maradandóbb anyagba öntése és köztereken való kiállítása. Tóth Norbert a kiállítás kurátora, a forrás művészeti intézet igazgatója