Nagybányától Picassóig [antikvár]

Az álmok és az ösztönvilág hajósa Emil Nolde művei a bécsi Kunstforumban A német expresszionizmus egyii<, ha nem a legnagyobb alakja, Emii Nolde (1867-1956) Idvételes pályát futott be. Érett müvei a legnagyob-bakéival vetekszenek. Bár grafikái: fametszetei, akvarelljei, litográfiái is elsőrangúak, jobbára festményeinek különleges tájélménye, a szorongást és a rémületet szín- és formaélménnyé tevő benső világ eredetisége - szabadjon így mondani: a látomásszerkezete - csábította és csábítja ma is az elemzőket, hogy választ kapjanak Nolde művészetének titkára. A titok kezdete valahol ott húzódik meg a franciaországi Vadakhoz esztétikailag közel álló, Drezdában 1905-ben alapított művészcsoport, a Brücke (Ernst Ludwig Kirchner, Fritz BleyI, Erich Heckel, Kari Schmidt-Rottluff stb.) azon törekvéseiben, amelyek a színt különleges erővel ruházták föl. Elsősorban avval, hogy megszabadították leíró jellegétől, s megtették a kifejezőerő tiszta hordozójának. A modern művészet apostola, Herbert Read nevezetes összefoglalójában jól látta, hogy a német expresszionizmusnak bizonyos mértékben közös jellegzetességei vannak a francia fauvizmussal. Ám a közös forrás nemcsak a ju-gendstil - art nouveau modorosságában keresendő, „hanem Van Gogh és Gauguin művészetének sokkal személyesebb jellemvonásaiban". S ebből következik a meglátás: „De nem az egzotikum a német expresszionizmus vagy Van Gogh stílusának a lényeges motívuma, ami megkülönbözteti a francia fauvizmustól, hanem sokkal messzebb terjedő és alapvetőbb felfogásbeli eltérés, melyet Wilhelm Worringer »a gótikus kifejezés transzcendentalizmusá«-nak nevezett." Itt - egy kissé leegyszerűsítve az okfejtést - elégedjünk meg annyival, hogy tulajdonképp a lélektani adottságok különbözőségéről van szó, hiszen világos elméletében Worringer az északi művészetet a klasszikus és keleti művészettől nagyon is megkülönböztette. „Az északi ember cselekvési vágya - mint idézi Read klasszikus elődjét - a képzelődés egészségtelen játékában keresne felszabadulást"? S akit a túlfűtött képzelet kerít hatalmába, az csupán az eltorzított valóságot képes alkotásain visszaadni? Lehetséges. Hiszen az expresszionizmus előfútárai és megalapítói közt sok különc művész található: Javlenszkij misztikus, Kandinszkij magányos, Munch melankolikus volt; a miszticizmusra hajló Hodlert és Ensort egyúttal a ma-