Ókeresztény és kora-bizánci művészet [antikvár]

A római császárkorban az antik rabszolgatartó társadalom átalakulásának, majd felbomlásának folyamata a művészet és a valóság új viszonyát teremti meg. A római birodalom hanyatlása idején megjelenő társadalmi-vallási mozgalmak közül a művészet fejlődése szempontjából is a kereszténység a legjelentősebb. Az első keresztények főként a "megfáradtakból és megterheltekből", a nép alacsonyabb rétegeiből kerültek ki. E szegény embereket különösen mozgatta, hogy ez a vallás az isten előtt való egyenlőség eszméjét hirdette, és azt a reményt táplálta híveiben, hogy a túlvilági örök boldogságban megszabadulnak majd minden földi szenvedéstől és fájdalomtól.