Print, projekt, plakát, tapéta [antikvár]

BEVEZETŐ írásom célja a kilencvenes évek második felében kialakult új művészeti tendenciák és az új műfaji lehetőségek vizsgálata. Az évtized második felében a megváltozott szemléletbeli hatások következményeképpen új műfaji lehetőségek bontakoztak ki. Nem kívántam általános összefoglalást adni az évtized kortárs magyor művészetéről, a könyv csak az új műfaji tendenciákat értelmezi a szemléletbeli változások tükrében. Fontosnak tartom az évtizedben bemutatott kiállítások tematikáját és a korszak irodalmát, a publikációk ellentmondásait és azonosságait ismertetni. Az új műfaji tendenciák kialakulásánál figyelembe vettem a hatvanas évek irányzatait és azt, hogy a hozzájuk kapcsolódó kifejezési formák hogyan hatottak a 90-es évek kortárs magyar művészetére. Mindezek ismeretében az új műfaji tendenciákat megpróbáltam definiálni. Gondolatmenetem bizonyításaképpen kiválasztottam néhány alkotót, akiknek pályája ekkor indult el és jelentős megjelenésükkel járultak hozzá az évtized művészetéhez. Egy-egy művész, illetve egy-egy mű értékelése csupán példaként szolgál a műfaji változások szemléletes bemutatásához. Politikai, társadalmi, gazdasági változások, a művészeti intézmények átalakulása Az 1989-es rendszerváltás visszatérést jelentett az alkotmányos demokráciához. A szabad egyéni kezdeményezés elvi és intézményi feltételeinek megteremtése jelentős változásokkal járt a kulturális élet valamennyi területén. Az állam kulturális monopóliumának felszámolásával egyidejűleg a művészeti tevékenységnek a piacgazdaság igényeivel és mechanizmusaival kellett szembesülnie. Az 1989-es rendszerváltás a kortárs képzőművészet jelentős átalakulását segítette elő; a művészeti rendszerváltás az évtized elején legkézzelfoghatóbban az intézmények átalakulásában éreztette hatását. „Elsősorban az állom ideológiai és gazdasági támogató szerepének a megszűnte teremtett új helyzetet."'