Rajz és műalkotások elemzése [antikvár]

Bevezetés A társasjáték elmaradhatatlan eszközét, a dobókockát mindenki ismeri. Lapjai 1-tó'l 6-ig különböző értékeket képviselnek. A dobó a csúcsain kissé legömbölyített kockát elveti, az szeszélyesen, döcögve — kocogva — gurul, majd kezdeti energiáját vesztve megáll, s a véletlenek összejátszásától függően mutat valamilyen értéket. A dobókocka története több ezer éves. Sokan bízták szeszélyére szerencséjüket, vitás kérdések eldöntését. A régi használat arra mutat, hogy a kocka tulajdonságaiban a játszó felek mindig megbíztak; hitték, hogy az elvetett kocka mozgása egyformán kedvez vagy hoz balszerencsét minden félnek. Ez a bizalom a kocka formájának sajátosságaiból táplálkozik. Szabályossága az oka annak, hogy mozgása számtalan változatban is egyenlő esélyeket biztosít. Ez a szabályosság, ez a különleges forma rajzi vizsgálatra is igen alkalmas. Rajzi tanulmányainkat kezdjük mi is a kockával. Kezdhetnénk persze bármilyen más formán is. Azzal, hogy a szigorú kockaformán indítjuk a rajzolást, célunkat is kifejezzük. Célunk: korábbi ismereteinkre támaszkodva továbbfejleszteni látásunkat és rajzoló készségünket a valóság értelmes újraformálásához, hogy még jobban felkészülhessünk az alkotó munkára.