Régi szerb egyházművészet [antikvár]

Magyarország földrajzi helyzete és szerepe a történelmi századokban meghatározója volt a magyarországi művészet alakulásának is. Magyarságunk a nyugateurópai művészet stílusáramlataihoz igazodó, önálló jegyeket teremtő képző- és iparművészete mellett, a szerény háttérben alkottak azok a pravoszláv népcsoportok, melyek a törökök elől menekülve országunkban kerestek menedéket. A görgök, de nagy számmal szerbek már a középkor végén letelepedtek Magyarországon és nem sokkal utóbb sajátos művészetük számára is előkészítették a talajt. Megőrizve vallási különállásunkat, azzal együtt megőrizték a művészetünkben az ortodoxia alkotta szemléletet, annak ábrázoló módszerét, technikai és stiláris elemeit. A magyar művészet mellett a pravoszlávok későbizánci eredetre visszatérő művészete is bontogatta hajtásait történelmünk bizonyos szakaszaiban, különösen a XV. és a XVIII. században. Részesei, formálói e művészetnek a görögök, de főképpen a szerbek voltak. Így a művészeti emlékek nagyobb része azon útvonalak mentén helyezkedik el, amelyek kapuin át a bevándorlások árhullámai már a középkorban elindultak országunk belseje felé. Főként a Duna vonalán és déli országhatáraink mentén találhatók fel azok a régi szerb templomok, melyek a pravoszláv, bizantinizáló művészet értékes alkotásának őrzői. A régi magyarországi pravoszláv települések közül - bár nem töretlen, de - legösszefüggőbb történet a szerb művészetnek van. Kezdete a XV. századig vezethető vissza, egyes fejezeti voltaképpen a szerb bevándorlások történetével azonosan alakultak.