Simon Ferenc munkássága 1988-tól 1999-ig [antikvár]

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt megnyitó Közösség! Mikor tegnap beléptem ebbe a kiállítóterembe, hogy megnézzem azt, milyen művekről fogok beszélni, egész különleges érzésem volt. Megcsapott a béke, az emelkedettség és a harmónia érzése. Ehhez részben ennek az architektúrának, ennek a nagyon szép épületnek a hangulata is hozzájárult, de legalább ilyen nagy szerepe van benne Simon Ferenc szobrainak. Először elgyönyörködtem a portréiban. Portréiban, amelyek valójában a művészet klasszikus értelmében véve nem portrék, hanem talán ideálképek. A Bartok-, a Kodály-, a különböző női fejek, amelyek kőből vannak faragva, bennem a görög késő archaikus művészet hangulatát ébresztik fel, azt a világot, amikor a görögök oda érkeztek el, hogy a legszebbet és legjobbat akarták az Isteneknek adni.