Szépművészeti múzeum [antikvár]

CZÉRE ANDREA A S^ép^núvés^eti Múzeum A kapuit 1906-ban megnyitó Szépművészeti Múzeum létrejöttét nem uralkodói szándék segítette elő, nem királyi gyűjtemény vol: az alapja, mint sok más európai múzeumnak. Alapítását a magyar főnemesség és szellemi arisztokrácia gyűjteményeiből alakult korábbi intézmények egyesítésének köszönhette: a Magyar Nemzeti Múzeum magyar és egyetemes festmény-, szobor-, grafikai és régiségtárából, valamint az Esterházy hercegek által gyűjtött európai festmények, rajzok, és metszetek állami megvásárlásából létrehozott Országos Képtár gyűjteményeiből keletkezett. A múzeum eredeti célja az volt, hogy a látogatóknak a magyar és az európai festészet, szobrászat, grafika fejlődéséről egyaránt képet adjon. 1957-ben azonban különválasztották a magyar és az európai művészet emlékeit, mert a Szépművészeti Múzeum épülete már nem tudta befogadni a fél évszázad alatt felhalmozódott nagy mennyiségű műtárgyat; megalakult a Magyar Nemzeti Galéria. Ez időtől fogva a Szépművészeti Múzeum tevékenysége főleg az európai műalkotások gyűjtésére, feldolgozására és bemutatására koncentrálódott, az ókortól napjainkig. Manapság Közép-Európa legjelentősebb művészeti múzeumának számít, a bécsi Kunsthistorisches Museum után. Az épület folyamatban lévő rekonstrukciója nyomán az elmúlt években átalakultak a múzeum állandó kiállításai: az egyiptomi, a görög-római művek, a Régi Képtár, a 19. és 20. századi festmények és szobrok új felállításban láthatók. Az I980-as évektől kezdődően világszerte változik a múzeumok kiállítási tevékenysége, és ez a Szépművészeti Múzeum működésében is érezhető: az állandó kiállítások sűrűbben újulnak meg, részleteikben gyakrabban változnak, és a korábbinál nagyobb jelentőségre tettek szert az időszaki tárlatok. Évszázados története folyamán a múzeum egyes gyűjteményei sokszorosára növekedtek, és új gyűjteményi egységek is kialakultak. Műtárgyainak száma ma meghaladja a százhúszezret. Központi jelentőségű osztálya, a Régi Képtár közel háromezer festményből áll. Az egyes nemzeti iskolák közül a spanyol képtár európai viszonylatban is kivételesen erős - El Greco és Francisco Goya nagyszerű műveivel az élen. A festészet történetéről folytonos képet tud adni az olasz, holland-flamand és német együttes, mivel a reneszánsz és barokk kori művészeti irányzatok mindegyikét jó művek képviselik, kiemelve a legnagyobb teljesítményeket: Raffaello, Correggio, Tiziano, Tiepolo, Jacob van Ruisdael, Frans Hals, Pieter Bruegel, Rubens, Van Dyck, Altdorfer, Cranach, Maulbertsch alkotásait. A francia és az angol képek száma jóval kevesebb, így csak ízelítőt tudnak nyújtani