Szoborpark [antikvár]

Részlet a könyvből: „Behoz a tanító néni egy kitömött nyulat az osztályba. - Na, mi ez, gyerekek? Néma csönd. - No de, gyerekek, hát erről beszéltem egész évben! - Móricka jelentkezik bátortalanul. - Csak nem maga Lenin elvtárs, tanító néni?" Ezzel a viccel kezdődik Szörényi László Leninkert című írása a Hitel független irodalmi lap 1989. júliusi számában, amelyben az irodalomtörténész elsőként vetette föl a kommunista korszak köztéri szobraiból létrehozandó szoborpark gondolatát. Szörényi elképzelése szerint az ország összes Lenin-szobrát Csepelre gyűjtötték volna össze az 1995-re tervezett világkiállítás alkalmából. A rendszerváltás eufórikus forgatagában az ötlet sokak fantáziáját megmozgatta. A Recski Szövetség például országos felhívást tett közzé, amelyben kérte, hogy a települések bocsássák rendelkezésére a lebontásra ítélt politikai emlékműveket, amelyeket a szövetség Recsken szeretett volna újra felállítani. A szobrok a kőbányában sorakoztak volna egy negyvenméteres sziklafal előtt. "A hely azért lenne ideális a szoborpark számára - indokolta a Magyar Nemzetnek a veteránszervezet elnöke -, mert ott pihenhetnének békés egymás mellett élésben a szobrok, ahol ihletőik eszméi gyakorlati megvalósulásának következményeként megsemmisítő tábor állt." A Képző- és Iparművészeti Lektorátus helyszíni szemlét is tartott a terepen, a volt rabok elképzelése azonban nem aratott osztatlan sikert. Az Expóból, a Lenin-skanzenből és a recski emlékmű-internáló táborból nem lett semmi, megvalósult viszont a főváros területéről eltávolított politikai emlékművek szabadtéri múzeuma, a Szoborpark. A pártállam megszűntével kérdésessé vált, hogy mi legyen a bukott rendszer köztéri jelképeivel. A döntést siettették a különféle politikai szervezetek spontán akciói, az emlékműrongálások. A fővárosi közgyűlés kulturális bizottsága néhány hónappal az első szabad helyhatósági választás után, 1991 januárjában foglalkozott a főváros közterületein álló, politikai tartalmú képzőművészeti alkotások sorsának rendezésével. A főváros a kerületi önkormányzatoktól kért javaslatot a területükön lévő szobrok további sorsát illetően. A közgyűlés a kerületi javaslatok alapján az 1991. december 5-i ülésén döntött a szobrok eltávolításáról, illetve némelyek megtartásáról. Úgy határoztak, hogy az elbontott művek számára a fővárosi önkormányzat szoborparkot létesít, ahol a dokumentumértékű alkotások megőrizhetők és bemutathatok. A Szoborpark kialakítására - több javasolt helyszín közül - a XXII. kerültei önkormányzat által a Tétényi-fennsíkon felajánlott területet választották.