Sztaniszlavszkij beszélgetései a Nagy Színház színiiskolájában [antikvár]

Sztaniszlavszkij Konstantin Szergejevics e beszélgetései, amelyeket Antarova K. E. jegyzett fel és az Orosz Színházi Társaság adott ki, az 1918-22. évekből valók s érintik a jelen legkiélezettebb problémáit: a színész művészi és munkafegyelmét, etikáját és nevelését. Mind gyakorlati, színházi működése során, mind elméleti munkája - "módszerének" kidolgozása közben gyakran ütközött ezekbe a problémákba, szüntelenül foglalkoztatták és izgatták ezek a kérdések. Nővére, Szokolova Z. Sz., aki hosszú éveken keresztül közvetlen munkatársa volt abban a színiiskolában, amelyet vezetett, Antarova K. E.-hez intézett levelében, feljegyzéseinek nyilvánosságrahozataláról, a következőket írja: "Szergejevics Konstantint nagyon bántotta, hogy soha nem jut hozzá és nem írhatja meg könyvét az etikáról, - elsősorban a színész-etikáról. Feljegyzéseiben, különösen az első tizenkét beszélgetésben, igen gyakran fordítja a szót az etikára, - de a többi beszélgetésben is igen sok morális jellegű gondolatot hintett el. Hányszor mondotta nekem a bátyám: "Lehet, hogy mi sem szükségesebb, mint egy ilyen könyv az etikáról, mindazonáltal... képtelen vagyok hozzájutni." Ez a tanuságtétel elegendőképpen világít rá arra, hogy mint kell értelmeznünk e könyv alapjellegét és értékét. De olvasás közben hű képet ad arról a rendkívüli felemelkedésről, amelyet Sztaniszlavszkij számára a Forradalom néhány első esztendeje hozott; a lakosság megpróbáltatásai, a háborúutáni évek hidege nem takarták határát, viharos erővel váltották ki belőle az új gondolatok egész sorát és sok olyannak a megformálását, amely régóta erjedt benne a homályban.