Váci tárlat '83 [antikvár]

Évszakot váltott a Váci Tárlat: nyáriból tavaszi lett. Van ebben valami jelképes. mindenekelőtt annak a megújulásnak az igénye, amely túl akar jutni a menetrendszerűen szerveződő, olykor kötelezőnek érzett, mégis véletlenszerűen összeálló verniszázsok során, s tudatosan kívánja felvállalni a valamit valamiért elvét. A korábbiak jelenlétét nyugtázó bemutatók voltak: a kiállítók itt élnek, dolgoznak. Ám a hely szelleme már kevésbé tudatosult. Mert végül is - alkotó és befogadó számára - nem azt jelenti a környék képzőművészeti kultúrájának összességét, hogy hányan festenek azonosítható tájképet, mintázzák meg fotónaturalisztikus hűséggel a szomszéd büsztjét, hanem a kötődések, a szellemi kisugárzás, a gondolati kínálat, a tájegység gondjainak vállalása, a kitapintható érzékenység a helybéliek örömei, közérzete iránt.