Bővebb ismertető
Előszó
A Szolnoki Művésztelep 1945 előtti működése mindig méltó helyet biztosított Szolnok számára a magyar képzőművészetben. A hosszabb-rövidebb ideig városunkban alkotó művészek rendszeresen kiállításokat rendeztek határainkon kívül és belül. Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf és Zádor István kitüntetései nem csak a művészek személyes sikerei voltak, hanem Szolnok hírét-nevét is öregbítették.
1945 után, a kezdetben romosán álló műtermek nem szolgálhatták a művészet céljait. A fokozatos felújítások után azonban 1956-ra már újra művészek foglalhatták el mind a tizenkét műtermet. A művésztelep módosított alapszabálya Szolnokon véglegesen letelepedő művészek számára tette lehetővé az alkotó munkát. Az új szolnoki művészgeneráció a hatvanas években méltó sikert aratott több budapesti kiállításon, bizonyítva ezzel a szolnoki művészet folytonosságát. Az 1970-es évekre vetődött fel az a gondolat, hogy a hazánkban alapított nagy tárlatok sorában rendezzenek egy országos tárlatot városunkban is, ezzel lehetőséget nyújtva a magyar festőművészeknek Szolnokon való bemutatkozásra, mely biztosítja a szolnokiak jelenlétét is a kortárs képzőművészetben.
A művészeti gazdagodás mellett azonban sajnos a pártolók köre egyre szűkült, s mára legjelentősebb támogatóként Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzata biztosította a Triennálé megrendezéséhez szükséges összeg legnagyobb részét.
1975-ben rendezték meg az I. Szolnoki Festészeti Triennálét, mely a felmerülő igények hatására nemsokára kibővült a képzőművészet más műfajaival, a grafikával és a szobrászattal is. A Szolnoki Képzőművészeti Triennálét kezdetben tematikus megkötöttségekkel írták ki, amit később, szintén a kor igényeinek megfelelően, eltöröltek a rendezők, s így már bármilyen műfajban, minden megkötöttség nélkül várta háromévenként Szolnok az ország képzőművészeit.
Az elmúlt kilenc alkalomra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a Szolnoki Triennálé népszerű lett a magyar képzőművészek körében. Földrajzilag ugyanúgy megtalálhatjuk a kiállítók között a budapesti művészeket, mint a dunántúliakat és az ország keleti részéből jövőket. Sokan közülük hűségesek Szolnokhoz, s hosszú évek óta visszatérő vendégei városunknak.
A X. Szolnoki Képzőművészeti Triennálét ünnepnek szánjuk, azokra gondolva, akik díjat kaptak az eddigi tárlatokon. A díjazottak meghívásával kicsit emlékezünk, megpróbáljuk feleleveníteni a régi triennálék hangulatát, s persze összegzünk is. Áttekintjük az elmúlt huszonhét évet, az elmúlt kilenc triennálét azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a múltat értékelve kijelöljük a jövő irányát, mely megfelel a XXI. század képzőművészetének.
Szabó József Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlésének alelnöke