A magyar népzene [antikvár]

Ez a tanulmány a „Magyarság Néprajza" számára készült, s annak IV. kötetében jelent meg. Megszabott terjedelme miatt nem bocsátkozhatott annyira a részletekbe, amennyire talán kívánatos lett volna. Mai tudásunk rövid összefoglalása mellett igyekszik rámutatni arra, amit nem tudunk. Mindazáltal nem lesz fölösleges összefüggésben is áttekinteni a népzenekutatás legközelebbi feladatait. A munka két részre osztható: falusi és könyvtári részre. I. A falusi munka elsősorban gyűjtés. Bár lényegében új anyagra már alig számíthatunk: a meglevőnek alaposabb megismerésére, újabb és pontosabb megfigyelésére, a hiányos szövegek kiegészítésére állandóan szükség van. Mivel még mindig közölnek dallamuktól megfosztott szövegeket, szükséges lesz hangsúlyoznunk, hogy dallam és szöveg egymástól el nem választható, osztatlan egység. A népdal műfaját éppen a szöveg és dallam szerves kapcsolata teszi. Egyik sem teljes mű magában. Puszta szövegek feljegyzése néprajzi szempontból értéktelen. Puszta dallamoké is; de ezt meg sem igen kísérelte senki. Sokan azt hiszik, fonográf nélkül ma már nem érdemes gyűjteni. A fonográf, mint a nagyító üveg, megmutatja a dallam legapróbb, szabad füllel észre sem vehető részleteit. De nincs szükség minden egyes dallam nagyított képére. Jófülű, gyakorlott zenész, ha alaposan áttanulmányozta a fonográffal készült részletes lejegyzéseket, kifogástalan anyagot gyűjthet fonográf nélkül is. Különösen első, felderítő gyűjtésre nem is érdemes a fonográf költségeit kockáztatni. Ha pedig sikerül a sokkal tökéletesebb gramofont bevonni a népzenekutatásba, mint ezt már másutt (Romániában, Bulgáriában) nagy eredménnyel megkezdték, a falujáró kutató fő dolga a felvételre legalkalmasabb egyének kiválogatása lesz. Ez sem történhetik előzetes, alapos gyűjtőmunka nélkül. Leghelytelenebb eljárás, előre le nem jegyzett dallamokat felvenni a fonográfba. Ilyenek utólagos lejegyzése a hengerről nagy nehézséggel jár, szövegük gyakran érthetetlen. De van bőven egyéb tennivaló, amihez nem kell fonográf. Ilyen a tempómegfigyelés. Egy-két fonográf-felvétel alapján valamely dallam hiteles tempóját megállapítani nem lehet. A felvétel tempója nem ritkán egészen más, mint az életé.