Magyar tánchagyományok [antikvár]

.,. Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön! Férfierő s lelkes szikra feszíti erét. (Berzsenyi Dániel) Bevezető 1. A hagyományok jelentősége és sorsa Minden népnek vannak a többi nép szokásaitól eltérő, csaik reá jellemző szokásai. Ezek a szokások, vagy másképpen hagyományok, az elődökről az utódokra szállott szellemi javak. E hagyományokat a környeizet, az éghajlat, az 'egyéb életkörülmények és a nép legbeLsöbb alkati tulajdonságai formálták olyanokká, hogy az egyes népeiket határozottan elválasztják egymástól. A néphagyományok, népszokások az élet minden vonatkozásaira kiterjednek, s az egyes hagyományokat nem ?rtókelhetjük különbőzőképen. Anyanyelvünk, népdalaink, díszítőművészetünk, népi táncaink, a különböző ürmepi nép-sszokáisok, ruiházatunk, gazdáHkodásunk ősi formái, építkezésünk, népi ipanmk mind egyformán fontosak, mert együttesen, egymást kiegészítve jelentik és sugározzák a teljes magyarságot, A néphagyományok tartanak meg bennünket sajátosan magyarnak. Ha ápolásukkal felhagyunk, megszűnünk magyarok lenni, elszakítjuk azokat a kötelékeket, amelyek testvéreinkhez ikötnök !bennünket, gyökértelenül állunk a világban, s könnyen beolvadhatunk olyan népekbe, amelyeknek műveltség-hatását elfogadjuk. A magyarság ma nem törődik nemzetmegtaa-tó hagyományainak ápolásával. Ez a megállapításunk elsősorban a városi, illetőleg a városokban élő „úri", középosztálybeli magyarokra vonatkozik. A város kapva kap mindenen, ami ádegenből jött, mert sajátunkat alacson>Tendűnek, ^isebb