Magyar táncok [antikvár]

ElőszóA Magyar Kultúra Alapítvány Budavár termében, 2009. augusztus 13. és szeptember 30. között kiállított terrakotta kisplasztikák újabb álmok megvalósulásai. Most már a hetedik éve, hogy az Alapítvány újra és újra a keblére ölel és befogadja tárlataimat. 2003-ban a Táltosok és Szentek. Árpád népe és házának szentjei, 2004-ben a De Claris Selectisque Mulieribus avagy Magyar Nagyasszonyok I. 800 - 1800., 2005-ben a Magyar Nagyasszonyok II. 1800 - tegnapig című tárlatokat, 2006-ban a Múzsák kertje, a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeinek múzsáit, 2007-ben két kiállítást is, a Honfoglaló magyarokat és a TerrAqua világa című tárlat sajátos tengeri mitológiáját mutattuk be. 2008-ban a Magyar mesevilág hősei arattak elsöprő sikert.Évről-évre egyre több kiállítás-látogató tisztel meg érdeklődésével; tavaly már tízezren. Miattuk, értük, nekik szól az évente megújuló kiállítási anyag, az új téma feldolgozása. Ahhoz, hogy egy művész alkotói életútján szellemiekben és lélekben is fejlődhessen, úgy érzem, új kihívásokat kell találnia. Terrakotta kisplasztikáimat nem korongozással, hanem sajátos módon készítem: agyaglapokat hajtogatok és mintázok, földfestékeket, vagy archaikus felületkezelést, patinázást" alkalmazok, szeretem az alacsonyabb és magasabb hőfokon égetett, színes, matt, selyemfényű és fényes felületű mázas felületek játékát is. Ebben az évben a magyar táncok ihlettek meg. Nem véletlenül választottam ezt a témát, hiszen Izsó Miklós másfél évszázaddal ezelőtt készült Táncoló parasztok című terrakotta sorozatán kívül nincsenek olyan műalkotások, amelyek e tárgy jegyében születtek volna. A magyar szobrászatban tátongó űrt egy jól átgondolt, a magyar tánc lényegét megragadó kisplasztikái szoborsorozattal kívántam betölteni. A különböző viseletű, rendkívül mozgalmas táncok megmintázása technikai kihívást jelentett. A köztudatban a magyar tánckultúráról igen kevés, lényegében csak a csárdásra szorítkozó ismeret él." írja Martin György, a nagy néptánckutató. Éppen ezért a sokszínűségre törekedve, egyfajta történeti fejlődést követve, az ősi rituális Táltostáctól kezdve, a régi férfitáncok közül az ősi eredetű Fegyvertánc és Hajdútánc, ezek későbbi leszármazottja, az eszközös táncok közül a Kanásztánc elevenedik meg. A középkori körtáncok örökségén, a Négyesen keresztül, a reneszánsz szerelmi páros-táncok hagyománya közül több is, így például a Lassú csárdás és a Kállai kettős, valamint a lakodalmi menettáncok játékos párválasztó tánca, a Kalocsai párnatánc kel életre. Felismerhetjük a Palotást is. Régi és új táncainkat a Legényes köti össze. A csoportot az új stílusú táncaink, a Verbunk és a csárdás legszebb megtestesítői, a Csalogatás, a Korondi forgatás és a Szerelmes csárdás teljesíti ki.A tánc nem lehet zene nélkül, így az autentikus erdélyi népzene kiváló képviselői, a Zerkula házaspár és a cigányzenészeket megidéző Czinka Panna prímás húzzák a talpalávalót.Az Argyeleánka moldvai csángó gyerekei archaikus táncukkal a múltba nyúlnak vissza, de a jelenünket varázsolják el és egyben a továbbélő táncok reményteljes jövőjét biztosítják.A szubjektíven választott és mintázott alkotások területileg átfogják a magyar nyelvterület egészét, a Dunántúltól Moldváig.Elmaradhatatlanul egészül ki a tárlat a magyar táncok szülőhazáját, Magyarországot és Erdélyt megszemélyesítő szobraimmal.Bízom benne, hogy ez a tárlat is, a feldolgozott magyar táncokkal, a szemet gyönyörködtető kisplasztikákkal, a táncok magyarázataival együtt, új ismeretet, élményt és boldogságot okozva tölt meg büszkeséggel sok magyar szívet - mindannyiunk örömére!Józsa Juditkerámiaszobrász a Magyar Kultúra Lovagja