Népi szobrászat [antikvár]

„Titkos törvényt mesterség nem szedi rendbe csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt." (Berzsenyi Dániel) „SZOBORFARAGÓ" ELŐDÖK A századfordulót megelőző időszakból viszonylag kevés kifejezetten esztétikai céllal keletkezett szoborfaragást tart számon az etnográfia. A Magyarság Néprajza II. kötetében Viski Károly a Díszítőművészet fejezetet a következőképpen kezdi: „A személytelen népnek nincs szoros értelemben értett művészete (képzőművészete), ha egyesek (mint például a személy szerint elhíresedett székely Molnár Dani, az állatmintázó) alkottak is önmagáért való (l'art pour l'art) művészeti tárgyakat. A nép tárgyi művészkedése tehát a magas szintű műveltség művészi iparával, azaz — jártasabb szóval: iparművészetével van rokonságban " Ha nem is nagy számban, de a népi kultúrában is találhatók olyan figurális ábrázolások, melyek a népi szobrászat előzményének tekinthetők. Az EGYHÁZI ÉS A SZAKRÁLIS JELLEGŰ SZOBORFARAGÁSOK plasztikai értékeket képviselnek, de esetükben mégsem az esztétikai cél dominál. Ezek a faragások inkább a falusi és a mezővárosi emberek szokásaihoz és főként hiedelemvilágához kötődnek. A legelő mentén a dögvész ellen óvott Szent Vendel, a szőlőhegyen Szent Orbán fejtett ki jótékony hatást a termésre. Bajelhárító szerepe miatt került elhelyezésre a „tűzoltó" Szent Flórián. A családi élet oltalmazója volt a Mária-szobor a hagyományosan kialakított parasztszoba „szent sarkában". Fogadalmi kereszteket helyeztek el az útszéleken és főleg útkereszteződésekben. Tömegességük és formálásuk szempontjából megkülönböztetett jelentőségük van a „csodatevő" kegyszobrok másolatainak. Különösen nagy számban terjedtek el Magyarországon a Máriazell-i Madonna és a sasvári Piéta másolatai. Készítői kézművesek voltak és faragásaik szemlélete már a követendő minta miatt is — jobban illeszkedett a hivatalos egyházi művészethez és a provinciális kultúrához. A népi szobrászat szakrális előzményei között néhány fontos emlékcsoportot külön is érdemes megemlíteni. Elég gyakoriak — a többnyire kisplasztikái jellegű — KORPUSZOK, a keresztrefeszített Jézus-ábrázolások. Ezek nagyobbik része akadémiai normákat követő, sorozatban készített öntvények. Nagyobb figyelmet érdemelnek a népi szobrászat szempontjából azok az útszéli keresztek és szobrok, amelyek fából, illetve kőből készültek és szemléletükben, az alakítás módjában, a felhasznált jelképekben valami rokonság fedezhető fel a népművészet világával. Egyik jellegzetességük az „archaikus" vonásokat mutató „időtlen"-nek tűnő formálás, mely alig mutat különbséget az évszázados eltérésekkel készült munkák között.