Szabadidős tevékenységek [antikvár]

Kovács LászlóNépi gyermekjátékok természetes anyagokbólSokféle módon lehet.Én így készítem, így tanultam.BevezetőKovács Lászlónak hívnak, 1947-ben a Sárospatakhoz 6 km-re lévő Apróhomok tanyán, a Bodrogközben születtem.A népművészettel együtt éltem, hiszen szüleim gazdálkodó emberek vol-tLik, maguk készítette használati tárgyaik, eszközeik és a körülöttem zajló életforma nagy hatással volt rám.Édesapám falukovácsként" is tevékenykedett. Gyermekként nekem is ki kellett vennem a részem mindennapjaink tevékenységéből, tennészetesen az iskolába járáson túl, korom és terhelhetőségem függvényében. Kezdetben a jószág legeltetése, őrzése, később meg kellett barátkoznom a kapa, kasza használatával is, meg kell mondjam, na.gy örömömre.Az én gyei-mekkoromban három generáció élt egy fedél alatt, így a szokások, hagyományok folyamatában nőttem fel. Különösen azok az alkalmak, események voltak nagy hatással rám gyermekként, amikor - névnap, disznóölés - ürügyén több család, rokonság eljárt hozzánk. Öreg nagybajuszú bácsik, akik az első, második világháborút is megjárták, meséltek élményeikről. Mi ültünk a mázolt földön a többi rokon gyerekkel, és szánk térdig, fülünk plafonig" - hallgattuk mesének tűnő mondandójukat.Felnőttként tudom, hogy történeteiket olykor kiszínezve, kibővítve adták elő, de számimkra hihetőnek tűnt. Jó visszaemlékezni mai napig Marci bátyám anekdotáira! A játékainkat nagyszüleinktől, szüléinktől tanultam, de magunk is kitaláltunk játékokat, főleg jószágőrzés közben. Olykor annyira belemerüli tünk, ho.gy közben a tehenek kárba mentek". Este volt nadrágszíj - de túléltük. Időnként ezért haragudtam is szüleimre, úgyannyira, hogy világgá mentem. Annak rendje, módja szerint batyuval a bot végén, de csak addig mentem, amíg láttam a háziinkat. Aztán vissza!Mostanság - rohanó világunkban - eltúnődőm azon. hogy szüleimnek és sorstársainak a mezei és ház körüli laradságos munkájuk mellett volt idejük összejárni, beszélgetni, politizálni, poharazni esténként. Ki érti ezt?A faragással legénykoromban találkoztam Mezei Tamás sárosi^ataki fala-ragó barátom jóvoltából - aki azóta meghalt. Tőle sajátítottam el a fafaragás tudományát.1972-ben pályázat útján elnyertem a Népművészet lljú Mestere címet. Ez időtől fogva faragok rendszeresen. Voltam táborban, Kaláka" alkotásokban, külföldön, de igazán a gyermekek körében, társaságában érzem jól magam. Ha megtanítok egy .gyereket az általam ismert népi gyermekjáték készítésére, amit a gyermek készít saját maga, talán a használhatóság pil-