Teremtő önvédelem [antikvár]

Amióta Henri Rousseau Alvó cigánylányának a varázsa izgalomba hozta Párizst, s a szürrealista szemlélet számára felkínálta az álom és látomás birodalmát - az egész világon van naiv művészet. Addig is volt, csak esetleg másképpen nevezték, vagy nem tudtak róla. Most azonban, a századfordulón s azt követően ott is megjelent, ahol addig nem létezett.Ez az új művészeti ág (mert nem tekinthető csupán stílusirányzatnak) pontosan akkor merül fel a mélyből, amikor a művészeteknek (valamennyinek) ki kell lépniük hagyományos, több évezredes medrükből, ahogy Kepes György megfogalmazta: "a világ új képének" meg kellett teremteni a megfelelő "látás nyelvét", de ebből az új művészeti valóságból egy szál vezetéknek vissza kellett indáznia, kanyarodnia a kiindulóponthoz: a varázserejű felidézés létszükségletéhez. A különbség "csupán" annyi (pontosabban a különbség éppen 180 fokos), hogy a fizikai-egzisztenciális megmaradás érdekében végzett szertartás célja most a lelki-szellemi túlélés biztosítása.