A hatékonyság eszközei [antikvár]

ELŐSZÓ rigyelmeztetéssel kell kezáenünk, mégpedig stílusosan, a társEiaiomkutatók nyelvén: kötetünk nem vállalkozik ai-ra, kogy a -ÖEegkommunikácic különböze' kérdéseivel foglalkozó szoY.iet Ezcciológiai es lélektani szakirodalom - "reprezentatív 3;intéja" legyen. IJyolc tanulmány ugyanis még akkor ís nehezen tükrözhetne a napilapok, a rádió, a televízió, a filE házatá.ján mindinkább kibontakozó elméleti munkát, a mcezkv-ei, leningrádi, tartui vagy novoszibirszki tudcmányoe intézetekben folyó kutatások sokasodó eredményeit, ha össze-válogatásuk valamely rendszer szerint történhetne. liüvel a-Lonban a tömegkommunikációs kutatások eredményeit jobbára nem központi folyóiratokban \^agy nagy kiadóvállalatok gondozásában megjelenő könyvekben publikálják a szovjet szocic-IfguEok, pszichológusok, hanem intézeti tanulmánysorozatokban, ezimpézi"umok gyűjteményes köteteiben vagy kis példányszámú brosúrákban, s ezek széles mezejének áttekintése Magyarországról szinte lehetetlen, a válogatás scrán eleve le-mcndturik a reprezentativitás igényéről. Inkább ugy igyekeznünk kiválasztani a tanulmányokat, hogy a magyar olvasó is segítséget kapjon bennük munkájához: az újságírók, riporterek, szerkesztők, sajtopolitikusok azokhoz a vitákhoz, amelyek tájékoztatási rendszerünk továbbfejlesztése körül bontakoztak ki, a tömegkommiunikáció tudományos kutatásával foglalkozó szociológusok, pszichológusok pedig elméleti tevé-k e n y s é gü kh ö z. Maga az első tanulmány, A.l^J. Alekszej ev cikke, mindkét szem-pontnak eleget Tesz: egyrészt felvázolja a tömegkommunikáció helyét a társadalom kommunikációs rendszerében, másrészt pedig kritikailag elemzi a kommunikációs k^atatások egy-egy eddig kidolgozott kulcsfogalmát. Lehet, hogy a tör-