A krónikás [antikvár]

ElőszóValahogy így zajlott volna a beszélgetés, ha egy évvel korábban észbe kapok, és könyvbe rendezem Tiszai Lajos napi- és hetilapokban megjelent olyan írásait, amelyek nem szerepelnek az eddig megjelent könyveiben:-Maga megbolondult? Minek nyálazza azokat a régi, sárga, foszladozó újságokat? -morogna.-Az írásait válogatom, nagy jó uram -Minek?-Egy kötetbe szeretném szerkeszteni, hogy ne tűnjenek el a napilapok süllyesztőjében.-Ugyan, kit érdekel már a tegnapi újság? - kérdezné és nagyot kojtolna kedvenc pipájából.-Kit érdekel? Hiszen arany folyt a tollából, Mester! Zsinórban lopják olykor egész bekezdéseit a forrás megjelölése nélkül.Évtizedeken át több ezer, gondolatokban gazdag, rendkívül igényesen, elegánsan, ésszel és szível fogalmazott cikkek arzenáljából a bőség zavarában válogattam ki a kötetben szereplő majd százötven írást. Briliáns, utánozhatatlan riportokat, interjúkat, jegyzeteket, dörmögéseket, tárcákat próbáltam összerakni általában a megjelenés sorrendjében. Itt-ott viszont a téma úgy kívánta, hogy kerüljenek egymás mellé a különböző időpontokban készült cikkek. Minden műfajban otthon volt, és maradandót alkotott, de elsősorban vérbeli riporterként tartozott a legjobb magyar újságírók közé.Szinte ahogy megvédte diplomáját a debreceni egyetemen, máris feltűnt a neve nemcsak a megyei sajtóban, tárcáit közölték az ország napilapjaiban a hajdan volt Központi Sajtószolgálat jóvoltából.A rákóczifalvai általános iskolában kezdte a pályáját, majd pár évig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szaktitkára volt, onnan a Magyar Rádió szolnoki stúdiójába került munkatársnak, később vezetőjeként tanítványai voltak: Berta Béla, Földvári Géza, Peták István, Győri Béla, Kovács Jenő, Nagy Izabella, Vadász Ágnes és mások.A Néplapnak 1967-ben lett főállású munkatársa, és 1991 áprilisáig dolgozott ott különböző beosztásokban, többnyire főmunkatársként. Kényszerűen távozott az akkor már az Axel Springer Kft.-hez átjátszott újságtól. A privatizáció e vadhajtása ellen tiltakozva néhány kollégájával megjelent a parlamenti vizsgálóbizottság előtt is, de érdemben nem történt változás, illetve mégis; mind a négy újságírónak mennie kellett a laptól. Tiszai Lajos volt munkanélküli, majd dolgozott a Ma-Holnap című hetilapnál, később megalapította a Szolnoki Színházi Újságot, amely a nagy sikerre való tekintettel néhány szám után Vasárnap címmel már szolnoki magazinként jegyezte magát. Szerkesztő laptulajdonosa volt 1991 szeptemberétől 1992. május 10-ig. Ezt követően 1992.