A magyar televíziózás legendái [antikvár]

„Az úgy voll- liogy amikor hazajöUoni a lábürl)ól. illlion mindenki nekem eseti, hogy na mi újság, hogy volt, meséljek már. Én általában tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha íblylon kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi." így kezdődött Janikovszky Eva csodás írása, amire olyan jól emlékszem gyerekkoromból. Velem is sokszor megesett, hogy nem akartam mesélni arról, hogy mi hogyan történt, de ezúttal minden másképp van. Amikor kiderült, hogy nagy büszkeségemre könyv lesz a beszélgetéseimből, amihez előszót kell írnom, nyilván felmerült, hogy miként pattant ki Az első influenszerek ödete. Nos ez is, mint sok minden más, a koronavírus miatti bezárkózásnak köszönhető. Amíg otthon voltam, sokat néztem a tévét, és egyszer valamelyik csatornán szembejött velem egy beszélgetéssorozat az Ellenzéki Kerekasztalról. Feledy Péter volt a riporter, és én ottragadtam. A rendszerváltozás idején érettségiztem, illetve kezdtem egyetemre járni. A politika mindig is érdekelt, a televíziózás pedig gyerekkorom óta meghatározta az életemet. A családi legendák szerint állandóan tévét néztem, ezért amikor 1990-ben, egyetemi gyakornokként bekerültem a televízióba, tulajdonképpen ismerősként üdvözöltem az aulában és büfében szembejövő „kollégákat", akiket nézőként már mind ismertem, és akiknek persze fogalmuk sem volt arról, hogy ki az a fiatalember, aki mindenkire ráköszön. Miközben 2020 tavaszán néztem, ahogy Feledy beszélget Szabad Györgygyei, Tölgyessy Péterrel és a többiekkel, az jutott eszembe, hogy felhívom őt telefonon, egyszer meséljen már nekem személyesen erről az időszakról. Kíváncsi voltam, milyen volt a televíziózás a hirtelen jött szabadságban, hogyan tudták ők abban az időben bemutatni a közéletet, milyen riportalany volt Antall József, hogyan került rá a pizsama a legendás interjúban (válasz a könyvben!). Aztán elmeséltem az ötletemet az egyik mentoromnak. Román Péternek, aki azt mondta, hogy miért nem kamera előtt beszélgetek. Innentől beindult a fantáziám, és arra gondoltam, hogy tovább tágítom a kört. Persze ehhez kellett az az elképesztő két-három óra Feledy Péter lakásán (ami egyébként olyan, mint a 20. század történetét feldolgozó múzeum, rengeteg izgalmas dokumentummal), hogy rájöjjek, ezek a régi kollégák mennyi izgalmas dologról tudhatnak, ám alig kérdezi őket valaki. Arra gondoltam, hogy csinálok egy próbaforgatást, amire Feledy mellé hívok még egy alanyt. Azért jutott eszembe Gát György, mert ő teljesen az ellentéte Feledynek: életpályájában, habitusában és talán világnézetében is. Összeszedtem egy remek stábot, találtam egy Az úgy volt 7