Budapesti tudósítónk jelenti... [antikvár]

ELOSZOA XXI. században ténykedő, egymást taposó kereskedelmi rádiókhoz, műholdas televíziók százaihoz, mobiltelefonokhoz és az internetró'l hömpölygő végtelen híráradathoz már-már hozzászokott főszerkesztő egyszer csak megle-pet\'e kapja fel a fejét: hogy is volt ez pontosan ötven éwel ezelőtt?Volt eg)' újság, egy szerkesztőség, amely már akkor, a szinte összehasonlít-hataüanul szegényesebb lehetőségek és fejletlenebb technikai körülmények közepette is képes volt színes, gazdagon árnyalt, gyors és naprakész, ugyanakkor szakavatott és sokrétűen megvilágított képet festeni olvasóinak a magyar történelem egyik legfontosabb jelenetéről?Igen, volt. Állandó tudósító helyszíni telefonjelentése, ajugoszláv hírügynökségek, elsősorban a Tanjugjelentései, a Magyar Távirati Irodajelentései, az akkori politikai viszonyok besorolásainak megfelelő keleti" és nyugati" hírügynökségek híradásai, a legfontosabb politikai beszédek szövegei, vezércikkek idézése, külföldi lapszemlék Ej'nától Washingtonig, állandó tudósító New Yorkból, az ENSZ székhelyéről Szinte hihetetlen, de az akkor még alig 12 éves Magyar Szó mindezt így együtt - szakzsargonnal szólva - le tudta fedni" és olvasói elé tudta tárni. Nem kis teljesítmény lehetett, de sikemlt, és erre joggal lehet büszke - fél évszázad távlatából talán már ezt is nyiigodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni - minden Mag)'ar Szós, minden szakmabeli, minden vajdasági magyar.Az adott kor ideológiával jócskán átitatott viszonyrendszerét ismerve talán még az a kijelentés is megkockáztatható, hogy az 1956-os magyarországi eseményekről a Magyar Szó adta a legátfogóbb, legelfoguladanabb, legárnyaltabb, ugyanakkor legmélyebb, leginkább elemzésre törekvő és eg)'ben arra serkentő képet - az egész világon. Mag)'ar nyelvterületen mindenképpen. Persze azért ez a magyar szós nézőpont és szemszög is magán viseli a saját ideológiai szemüvegét, amelyen keresztül lát és láttat, ugyanakkor nagy valószínűséggel állítható, hogy még így is ez a nézőpont nytytotta a legtisztább képet.Szeretném megköszönni a zentai Történelmi Levéltár lelkes és hozzáértő csapatának, azon belül is elsősorban Molnár Tibornak, hogy munkájával lehetővé tette ennek a kötetnek a megjelentetését. A könyvel érdekes és izgalmas olvasmányként ajánlom nem csupán a történelem és a publicisztika iránt érdeklődőknek, hanem minden olvasónak.Kókai Péter Zenián, 2006. október 12-én