Hátizsákomban a glóbuszom [antikvár]

NYITÁNY Utazni jó. Ha van célunk, azért, ha nincs célunk, azért. Ha van kivel, úgy, ha nincs kivel, akkor meg amúgy. És bárhová. Kell hozzá egy kis jókedv, némi pénz, és a gyermeki rácsodálkozás. Sokszor pedig elég a szerencse vagy egy jóságos pillanat, amelyben teljesül az álmunk. Persze az sem árt, ha rokon lelkekre találunk. Palya Bea kislánykorában delfinekről és a nagy kékségről álmodott. A lap, ahol újságíróként dolgoztam, vállalta, hogy teljesíti az ismert énekesnő kívánságát. Irány Olaszország és a delfinárium! Bea boldog volt, egész úton mesélt, énekelt. Kiderül, hogy mindketten a Skorpió jegyében születtünk. Közös szenvedélyünk pedig az utazás. A mi szakmánk talán legnagyobb adománya - lelkesedik -, hogy időnként kimész belőle. Elfelejted azt, aki addig voltál, a nulláról, tisztán indulsz újra. És jöttek a delfinek. Majd elruccantunk Ravennába, megnéztük a bazilikát, magunkba szívtuk a bizánci mozaikok aranyfényét, tengerszín kékségét. Ravenna nemcsak nosztalgiát ébreszt a letűnt aranykor iránt, hanem arra serkent, hogy továbbgondoljuk a régi históriát. Bea másik álma is teljesült. Rimini tengerpartján fotók készültek róla a divatrovatunknak. A kérdésemre, hogy hisz-e az álmok valódiságában, komolyan válaszolt: Nálam mindig is kérdés volt, hogy hol van az álom és a valóság határa. Olyan, mintha duettet énekelnék belső önmagammal. Négy éve mindig írok reggelente, gyakran arról, amit álmodtam. Miről 7