Így beszéltek ti - CD-vel [antikvár]

Előszó helyett Egy sajtótájékoztatón ültem. A helyszín talán csak azért érdekes, mert egy patinás, némileg tekintélyt parancsoló szálloda elegáns termében ücsörögtünk, ahol túl nagy meglepetések nem érhetik az ember. Legalábbis ezt gondolja. Hosszas várakozás után végre befutottak a film külföldi szereplői, még kicsit izgelődtünk-mozgolódtunk, összehangoltuk a tolmácsgépeket, és végre kezdetét vehette a tájékoztató. A bevezetőt, az egyik kereskedelmi televíziónk csinos, fiatal műsorvezetője olvasta fel a következőképpen. - A film alapjául Sommerset „Mógem" Színház című regénye szolgált És ebben a pillanatban megállt az élet. Úgy tetszett, a szállodával szemben levő Lánchídon lelassult a forgalom, csönd, nagy-nagy csönd lett úrrá a városon. A teremben talán felsikoltott valaki, de azt is halványan, diszkréten tette. Mert ugyanis létezik olyan hiba, olyan vétség, amelyre nincs magyarázat. Hogy valaki, aki mellesleg közszerepelő és naponta olvas fel híreket, vezet hírműsorokat, ne tudja, hogy a fentebb említett író nevét „Móm"-nak, és semmiképpen sem „Mógem"-nek ejtjük - végtelenül szomorú képét villantja fel a hazai médiumok állapotának. Hogy valaki, aki mellesleg szakmabeli, a szakma jelen lévő tagjai előtt ragadtassa el magát egy ilyen hibára - talán már szót sem érdemelne. A minap, egy szürke vasárnap még szürkébb délutánján az autóban ülve, a rádiót hallgattam. A műsor a következetesség tárgyszót választotta aznapi adása jelmondatául. Valószínűleg már jóval az adást megelőzően beharangozhatták a témát, hiszen a műsorvezető számtalan írott levélből idézett. Többek kö-