Média és identitás 2. [antikvár]

Szerkesztői bevezető Korábban már kiadtunk egy tanulmánykötetet a Médiatudományi Könyvtár sorozatában, Média és identitás címen (MK 11), amelyben a korunkat alapjaiban meghatározó tömegmédia és az identitás viszonyrendszerét próbáltuk körüljárni különböző aspektusokból és még különbözőbb módszerekkel. A téma kimeríthetetlennek bizonyult, így a Médiatudományi Intézet 2015 nyarán újabb konferenciát szervezett a témában, ismételten olyan felkért előadókkal, akik a maguk tudományos területén kutatják ezt a kérdéskört. Történész, médiakutató szociológus, olvasásszociológus, tanulmányait olvashatjuk a kötetben, miközben az elméleti trendek esszéisztikus számbavétele sem hiányozhat. A Vitaindító - funkciójának megfelelően - provokatív kérdésfelvétele a média és az identitás lehetséges viszonyrendszerére irányul. Egyik fókusza ezúttal a történelemszemlélet, a kollektív emlékezet változása a mediatizált világban. Ezt a gondolatmenetet követi a Vitaindító folytatásának is értelmezhető, Globalizáció, idő, tér, identitás című, (a kötetben utolsóként szereplő) áttekintés. Kevéssé kutatott és a mai köztudatban is csak esetlegesen előforduló terület a Trianon előtti évtizedekben a környező régiókba - főként a Román Királyságba és délszláv területekre, Szlavóniába valamint Boszniába - kivándorolt magyarok problematikája. A XIX. század utolsó harmadában, a megélhetési és boldogulási feltételek több összetevős romlása következtében jelentős tömegek hagyták el a Monarchiát, elsősorban az Újvilágban keresve a jobb életet. A legszegényebbek és leginkább kiszolgáltatottabbak azonban, főként az ország déli, délkeleti, túlnépesedett megyéiből, az olcsóbb földbérlet és akár szerényebb munkalehetőségek reményében is a közelebbi, fent említett régiókat választották. Mihamar kiderült azonban, hogy a viszonylagos földrajzi közelség (vagy akár a közös államhoz való tartozás!) egyáltalán nem jelentett nagyobb védelmet a kisebbségi helyzetbe került bevándorlóknak a xenofób támadások, majd a tervszerű, agresszív asszimiláció ellen. A magyar állam sokáig maga sem vett tudomást a több tízezernyi „kallódó lélek" veszélyeztetettségéről, majd a felfokozott nemzeti indulatok jellemezte 1870-es, '80-as években megszülettek az első hivatalos mentőprogramok. Ezek készítői hamar felismerték az anyanyelvű sajtó identitás-fenntartó szerepét, és egyik fő eszközként használva a tömegmédia akkori egyedüli képviselőjét, számos lapot alapítottak és szponzoráltak az érintett régiókban. Makkai Béla hiánypótló tanulmánya ezekbe a kevéssé ismert és ma már forrásaikban is nehezen hozzáférhető sajtótörténeti epizódokba kínál betekintést. Kiss Tamás tanulmánya az erdélyi vegyes házasságokról és a vegyes családokon belüli etnikai szocializáció vizsgálatán keresztül az erdélyi magyarok és románok közötti etnikai határ jellegéről, vagyis a két etnikum közötti viszonyról értekezik. Empirikus értelemben a tanulmány újdonsága, hogy (minden eddig kutatással ellentétben) mikroszintű adatokra (egyéni rekordokra) épít. A főként a népszámlálási adatokból szerkesztett adatbázisok a házasságban (illetve 1992-ben és 2002-ben párkapcsolatban) élő magyarok, valamint a vegyes családban élő gyermekek viszonyait tették kutathatóvá. így például azokat a tényezőket, amelyek az exogámia irányában hatnak, továbbá azokat, amelyek a vegyes házasságban élő gyermekek (szülők általi) identitásválasztását meghatározzák.