Média és identitás 4. [antikvár]

Szerkesztői bevezető Immár negyedik tanulmánykötetünket bocsájtjuk útjára Média és Identitás címmel, és a korábbiakhoz hasonlóan a témakör széles spektrumából merítünk. A kötet gerincét ezúttal is a szorosan vett társadalomtudományi kutatások és az azokból készült egzakt elemzések adják, de hűen eddigi gyakorlatunkhoz, nyitottak maradtunk az egyéb műfaji és tartalmi megközelítések irányában is. A digitalizáció az egyén mindennapi életének számos területén és dimenziójában jelen van. Az internethasználati szokások, illetve azokhoz kapcsolódó veszélyek és kihívások egyre szélesebb körben elterjedt, jelentős, interdiszciplináris kutatási területnek számítanak. Rusu Szidónia kutatása, illetve tanulmánya a digitalizáció különféle dimenzióinak és folyamatainak, valamint az internethasználati szokások komplex módszerekkel történő vizsgálatát tűzte ki célul. Azokra a fő kérdéskörökre keresi a választ, hogy milyen minták rajzolódnak ki a digitális megosztottságot, az internethasználatot és annak dimenzióit illetően, hogyan egyeztethető ez össze a fiatalok értékrendjével, illetve milyen mértékben tudják felvenni a lépést az új alkalmazások, innovációk megjelenésével. A Médiatudományi Intézet legutóbbi két, a határon túli magyar közösségek körében elvégzett, a médiafogyasztást vizsgáló szociológiai felméréséről adnak számot Dobos Ferenc elemzései. Korábban elvégzett kutatásaink, a közösségek életének szempontjából meghatározó, domináns határon túli magyar rétegek (a fiatal korosztály és a felsőfokú végzettségűek) körében tárta fel az érintettek médiahasználati szokásait, mind regionálisan, mind idősorosán összehasonlítva az azokban fellelhető változásokat, valamint a mindezekből következő várható médiahasználati tendenciák irányultságait, módosulásait. 2019-ben realizált kutatásunkban tovább tágítottuk a kört, amikor is az asszimilációs folyamatok szempontjából leginkább neuralgikus, rétegképző tényező szerint vizsgáltuk a határon túli magyar szülők két csoportjának (a gyermekeik számára anyanyelvi, illetve többségi nyelvű iskolát választók) médiahasználati gyakorlatát. Célkitűzésünket az indokolta, hogy a negyed évszázadra visszanyúló értékrend-, illetve asszimilációkutatásaink eredményei egyértelműen azt mutatják: a nyelv- és identitásváltás, tehát a többségi társadalmakhoz való - mindegyik vizsgált régióban kivétel nélkül felgyorsulni látszó - asszimilációs folyamatok legkeményebb mutatója, hogy a határon túl élő magyar szülők milyen tannyelvű általános iskolába járatják gyermekeiket. A határon túli magyar fiatalok különböző médiafelületekhez való viszonyának rohamos változása tette szükségessé, hogy rájuk fókuszáló kutatásunkat négy év elteltével, 2020-ban megismételjük. Dobos Ferenc második összehasonlító elemzése tehát egyfelől a legfrissebb látleletet szolgáltatja arról, hogy az érintett fiatal réteg tagjai milyen módon és milyen információforrások alapján helyezik el magukat az egyre szerteágazóbb médiatérben. Ugyanezen célból mutatja be az elmúlt egy évtized alatt (2011 óta) bekövetkezett változásokat idősorosán is. Mák Ferenc, helyenként lírai hangvételű, ám ugyanakkor a maximális történeti pontosságot mindenkor szem előtt tartó tanulmánya a Zrínyiek földjére, a Muraközbe kalauzol bennünket. Egy elsüllyedt világ színeit és szikár tényeit tárja elénk, olyan részletességgel, amellyel talán sosem szóltak arról a tájról. Történeti, művelődéstörténeti, sajtótörténeti kincsesbánya ez a tanulmány.