Médiapolitika vagy politikai média [antikvár]

BevezetésMindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson." [Európai Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről, 10. Cikk (l)]1Az idézett egyezmény alapján - amelyet 1950-ben alkottak és 1953-ban lépett hatályba, Magyarország is ratifikálta 1993-ban -, semmilyen hatóság nem avatkozhat be abba, hogy az emberek szabadon hozzájussanak és terjesszék az információkat és gondolataikat, mert mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ennek a szép és magasztos elvnek az alapján, amely az Európai Unió alapszabályai közé tartozik és eddig még minden tagállam ratifikálta, bárkinek alanyi jogon lehetősége nyílna arra, hogy médiát indítson, a médiában megjelenjen, véleményét kinyilvánítsa és ebben semmilyen közhatalmi intézmény (állam, cenzúra, engedélyeztetés, országhatár) nem gátolhatná meg.Természetesen ez nem így történik a gyakorlatban.Arra, hogy nem így történhet, éppen a fent említett alapokmány következő bekezdése nyújt lehetőséget: Ez a Cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék." Sőt a 10. § (2) bekezdése még szélesebb körű megszorításokat tesz lehetővé az államoknak:1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről, a Magyar Köztársaság megerősítéséről szóló okiratának letétbe helyezése az Európa Tanács fótitkáránál 1992. november 5-én megtörtént.5