Minőségi Újságírásért-díj 2008 [antikvár]

A Minőségi Újságírásért-díj és a díjazott írásokból immár évek óta rendszeresen készülő könyv elsősorban azokról az újságírókról szól, azokat „ünnepli", akik hónapról hónapra megkapják ezt a rangos elismerést. És ez így is van rendjén. A díj sorsáról döntő zsűrizések kívülálló résztvevőjeként azonban néha úgy tűnik, egy-egy elismert írás mögött nemcsak a szerző, de legalább egy szerkesztő, a jól működő szerkesztőség, és bizony a lap kiadója is épp úgy ott áll, mint egy olimpikon mögött az edző, a csapat vagy éppen a szponzor. Úgy érzem, e díj esetében ők azok a szürke emi-nenciások, akik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy díjazott k \A írások születhessenek. Sőt továbbmegyek: előbb meg kell születnie egy jó lapnak, mert csak ezután publikálhat egy jó szerző minőségi cikket. Éppen ezért a díjat támogató PricewaterhouseCoopers kommunikációs vezetőjeként ezt az idei könyvet egy kicsit azoknak ajánlom, akik a díjazott cikkek megszületése körül akarva-akaratlanul bábáskodnak, de a nevük nem kerül fel a dicsőségtáblára. Es szívesen ajánlanám annak a legalább száz újságírónak is, akik hónapról hónapra ott állnak a Minőségi Újságírásért-díj küszöbén, írásuk a zsűri asztalára kerül, de aztán a zsííritagok több-kevesebb vita árán meggyőzik egymást, hogy a sok jó közül melyik a legjobb. Látom, hogy néha vérzik a szívük, de fegyelmezetten tudomásul veszik a közös döntés eredményét. Ráadásul még azt sem mondhatják el, hogy az adott a hónapban kiknek a cikkeiről vitatkoztak, csak a győztes neve publikus. így hát nekem, aki szintén láthatja a zsűri elé kerülő írásokat, nem marad más választásom, mint hogy ezt a könyvet ajánljam minden újságírónak, aki úgy érzi, az ő írása is ott volt 2008-ban valamelyik előválogatásban. Higgyék el, lassan öt év tapasztalata mondatja velem: akinek a neve ott feltűnik, annál előbb-utóbb megcsörren a telefon, hogy a Minőségi Újságírásért-díj zsűrijének döntését közölje valaki. Kívánom az idei díjazottaknak, a díjra jelölt ismeretleneknek, és valamennyi újságírónak, hogy az olvasók szerencséjére minél többüknél csöröghessen 2009-ben is a telefon, hisz akkor a PricewaterhouseCoopers és a Minőségi Újságírásért Alapítvány együttműködéséből egy év múlva is hasonló jó könyv születik majd. Budapest, 2009. január 9. Tóth Andrea PricewaterhouseCoopers kommunikációs és marketingvezető