Nyitott szemmel I. [antikvár]

ELŐSZÓ AZ ÉVEK FOLYAMÁN többen tanácsolták, kérdezték: adjam ki, miért nem adom ki nyomtatásban az 1974 márciusa óta a Szabad Európa Rádióban hétről hétre elhangzó Nyitott szemmel című műsorom válogatott darabjait?! Elhárítottam magamtól az ilyen ösztönzéseket. Nem hittem - és ma is kételkedem -, hogy a hallgatásra szánt írásokat kellő sikerrel és kívánt értékszinten lehetne nyomdatermékké átváltoztatni. A fordított út problémátlan; a nyomdai szövegek, cikkek vagy könyvek rádiósítása mindennapos tevékenység. Csakhogy ebben az esetben mindig átdolgozásról, hangra való alkalmazásról van szó, míg viszont ha a rádióban elhangzott felolvasások átdolgozás, kihagyás vagy bővítés és stilizálás nélkül kerülnek az olvasó elé, a megváltozott közegben jellegüket, hatásukat és (sokszor) értéküket vesztik. Kicsit olyan ez, mint a zenedarabot hallgatás helyett leírni vagy kottáról olvasni. Mások a követelmények az élő beszédben, főképp a rádióban és mások a könyvben, pláne ha a rádiós adás elsősorban a magyarországi hallgatókat tartja szem előtt, a könyv pedig jobbára csak a nyugati magyarokat éri el. Az éter útján közvetített szavak úgyszólván mindenkinek, elvben széles rétegeknek szólnak, minden életkornak, fiatalnak és öregnek, művelteknek és kevésbé művelteknek, diáknak, tanárnak, háziasszonynak, taxisofőrnek stb., ami a közérthetőségre, világosságra, a lényeg kiválasztására kényszeríti a beszélő írót. Olvasásban ez viszont félő, hogy leegyszerűsítésnek, elnagyolásnak hat. Ezt a benyomást megtoldja a rádióban korlátozott időkeret. A Nyitott szemmel adásai kilenc perc harminc másodpercig tarthatnak. Mit lehet ennyi idő alatt kifejteni? Lehet-e tárgyalni témákról olyan igénnyel, hogy az olvasásban is kielégítse a tudományosság és az irodalmiság követelményeit? Aligha. Kialakíthatunk önálló műfajt, a rádióesszét, rádiós meditációt, de hogy ez nem válik-e olvasásban vezércikké, esetleg szólammá, arról most sem vagyok meggyőződve. Épp ezért csak kísérletnek szánom a jelen kötetet. Ezt jelzi a címoldalon szereplő 1-es is. Ha megnyeri az olvasók tetszését, talán lesz második kötet; ha nem, nem. Az eddig megírt 730 cikkből mintegy ötvenet választottam ki, s igyekeztem ezeket a visszatérő fontosabb témák szerint csoportosítani. így a könyv keresztmetszet, és többeknek szól, mintha azt a némi felfuvalkodottságra és könyvkiadási viszonyaink nem ismerésére valló megoldást választom, hogy egy-egy kötetbe csak a filozófiai, csak az irodalmi, csak a pedagógiai cikkeket veszem fel. Erre ugyan telne a teleírt dossziékból, de a tematikus kötetek aligha találnának kellő számú érdeklődőre.