Sajtószabadságról nézetei egy rabnak [antikvár]

Az irók előbb bevégzik nagy vagy kicsiny munkájokat, 's aztán készitik az előszót: én ellenkezőleg cselekedtem. E' folyó 1843dik évi april 10kén Pestmegye teremében és az udvaron sok nép csődűlt öszsze, követválasztás vala. Közakarattal választák Radayt, és Szentkirályit. Ezeket tüstént megeskedték, hogy a' haza' boldogitására forditják minden tehetségüket. Az eskü' szavai közül ezeke különösen hatották meg füleimet: a' nemzet' szabadságát védelmezni fogják. Még nem olvastam, és nem hallottam kézzelfoghatóbb satyrát, mint az emlitett szavak. Hát van a' magyarnak szabadsága? Magyarországot különféle népségek lakják. Minden tekintetben legkitünőbb a magyar nyelvet beszélő népség. Ezen magyar népség' egy töredékének bizonyos priviliegiuma van, 's ezt nemzet szabadságának nevezik. Ezen töredéknek képviselői országgyülésre öszszegyülnek, két, három évig lárzmáznak, 's nem tudják kivíni, hogy magyarúl értekezzenek egymásközt, hogy az ábéczét magyarul tanúlják, és szabadságról álmodnak. elhatározám megmutatni, hogy a magyarnak szabadsága nem csak nincs, de még a' szabadság' eszméje sem szülemlett meg náluk; mert midőn éj van, nappal nem lehet: a' censura éj, a' szabad sajtónap. Igy született meg e' napon az előszó; mi foglaltatandik a' munkában, még nem tudom, csak az akarat van meg lelkemben.