Sulirádió [antikvár]

Szabó Lőrinc. A rádió Lóci beteg volt, sírt egész nap, kis testéből sütött a láz, nyűgösködött, tűz-víz gyötörte és kinin és borogatás: betegségtől és gyógyulástól egyformán irtózott szegény, mindent kívánt és nem mosolygott se képeskönyvön se mesén, ped ig egy perc, egy percnyi vígasz, ha csak megnyugszik egy kicsit, már álomba ringatta volna teste és lelke kínjait. Végül a rádiót akarta. — Nyisd csak ki! — szólt, szorongva, mert félt, hogy rossz lesz a gép, amelyet úgy szétcsavargált s összevert. — Próbáld meg I — kérte szomorúan S felzendült valami zene, s oly gyönge volt, hogy rögtön tudtam, Lóci megint babrált vele, megint babrált a rádióval; de most nem bántam, és csak az járt eszembe, hogy végre itt van az álomhozó jó vígasz.