Szerelmünk a mikrofon [antikvár]

ELŐSZÓ HELYETT. Hogyan is született ez a könyvi A Rádió 40 éves jubileuma kapcsán. Akkor fogant meg bennem a gondolat: a sportmikrofon 40 éve nagyszerű téma. írjunk hát róla, azzal, aki e négy évtized első felét töltötte a mikrofonnál. Pluhái Istvánnal Pista bácsit régóta ismerem. Láttam őt - széles karimájú kalapjában - gyerekkorom izgalmas labdarúgó-mérkőzésein, távolból követtem, amikor egy-egy fárasztó, nehéz 90 perces közvetítés után is derűs arccal állt a szurkolók között, s fáradhatatlanul válaszolt a meg-megújuló kérdésekre, s pirosló fülekkel hallgattam a csillaghegyi strand hangszóróján reggeltől napestig az rg^G-os 10 arany felejthetetlen tolmácsolását. A véletlen úgy hozta, hogy még egy csapatban is játszhattam vele. Röviddel a felszabadulás után megszerveztük a Rádió futballcsapatát, s az akkor már ötvenen felüli, őszülő halántékú, de mindig friss Pista bácsi volt első mérkőzésünkön a középcsatár. Nyertünk is 1 : o-ra fnyerhettünk volna 2 : o-ra is, de Pista bácsi - erre a jelenetre még ma is mosolyogva emlékezik - egy ír-est mellé rúgott), pedig az ellenfél nem is volt akármilyen. Nekem például egy nyurga, kefefrizurás, hegyes állú, keménykötésű ellenfelem akadt. Igaz, alig volt 15 éves, de már akkor látszott, hogy abból a fiúból egyszer még lesz valaki. Egyik összecsapásunk után meg is kérdeztem: - Hogy hívnak, barátoml - Engem Sipszky Ferinek . Hát magátl Később aztán újra bemutatkoztunk egymásnak, de ekkor már az én egykori ellenfelemet Sipos Ferenc néven kezdték tisztelni és szeretni a futball-világban! 3