(t. v.)-től a Tarjánig [antikvár]

Harminc évig tépelődtem: megírjam életem történetét? Hiszen annyi tarka-barkaságban volt részem, világeseményekben szerepeltem, sőt egyéni szerepem is volt bennük. Szerintem ugyanis minden hírlapíró egyben részese is az eseményeknek. Vizsgálja, tisztítja, löki a dolgokat előre, mindig előre... Volt sok csalódásom, szomorúságom, de - azt hiszem - mégis több vidámsággal tudok szolgálni... Harminc évig vártam naplóm megírásával. Mindennap azt mondtam holnap! Holnap, a lustaság szimbolizált fogalma. Sohasem voltam lusta és mégis mindig azzal bíztattam magam: holnap, holnap, holnap..., így telt el harminc esztendő. Mindig holnap, ahogy a kövér embernél is minden soványító kúra holnap kezdődik s közben száz kilóra hízik, elalszik az asztalnál, amíg egy este örökre elalszik. Most valahogy úgy érzem, hogy mielőtt örökre elaludnék, kötelességem magammal szemben megírni, amit tudok...