A Díva [antikvár]

Díva volt, istenített énekesnő, varázslatos művész és csodálatos asszony. A színpadon - és az utcán is. Sokoldalú, szellemes, derűs egyéniség, az Operaház háború utáni aranykorának részese, tanúja, és mint kiderült, remek krónikása. "Bravó, Palánkay!" Huszonöt éven keresztül számtalanszor ünnepelték így hazai és külföldi színpadokon parádés mezzoszoprán-szerepekben, sikerdarabokban. Legnagyobb diadalát azonban a Kékszakállú Juditjaként aratta: ott Székely Mihállyal együtt magáért a műért, a közönség figyelméért is meg kellett küzdenie. Alázatos és fegyelmezett művész volt, mindig a produkció egészét tartotta szem előtt, ezért szerette őt a legtöbb rendező, karmester, díszlet- és jelmeztervező, varrónő és ügyelő. Palánkay Klárát megérte tanítani, instruálni, sztárolni, körülrajongani, kiszolgálni, mert minden figyelmet kamatostul fizetett vissza. Megérte öltöztetni, mert tudta, hogyan kell egy ruhát viselni. A társasági lapok szerint ő diktálta a divatot Budapesten... És mindezt olyan elevenen, olyan dramaturgiai tehetséggel és olyan színesen meséli el ebben a könyvben, hogy mi is csak azt mondhatjuk: Bravó, Palánkay!