A Kolhoz Szinház [antikvár]

Vastag füzet fekszik előttem. Olyasféle, amilyet iskolában használnak a gyerekek; viaszkosvászon fedele meggyűrődött, fénye megkopott. Foltok, esőcseppek nyomait viseli... A sok-sok ukrán kolhoz-színház egyikének művészi vezetősége a füzetet Odesszában vette, amikor a társulat túljutott a "jó műkedvelő társulat" színvonalán és a színház elérte a komoly hivatásos színház alsó fokát. Jónéhány apogatódzó, és bizony gyakorta rosszul sikerült, kísérlet után, a fiatal színház most először indult útnak a világirodalom egyik remekével (Moliére: Képzelt beteg) és kitűnő szovjetanyaggal (Kornejcsuk: Platon Krecset). A társulat tagjai nem ismerték a frissen betanult előadások hatását, azonkívül munkaterületük ezúttal olyan körzetre esett, ahol maguk nem működtek még, sőt olyan falvakra is, melyekről azt beszélték, hogy lakossága színházi előadást soha nem is látott. Ezek a körülmények erősen fokozták az úti lázat, amely amúgyis elfogja a kolhoz-színház tagjait minden egyes indulás előtt. A világ legégetőbb kérdései ezek voltak részükre: "Milyenek lesznek a színpadok?" "Fel tudjuk-e állítani a díszleteinket?" "Alkalmasak-e darabjaink a kolhozok közönsége számára?" Ezt az utolsó kérdést mindenki a legnagyobb aggodalommal tette föl... A műsor!