A korona aranyból van [antikvár]

Részlet: A múlt és jelen érintkezési pontjairól Beszélgetés Sándor János rendezővel. Sándor János szereti a királydrámákat. Békéscsabán négyet rendezett Shakespeare remekeiből - most Szegeden a Kocsis István ihletésű XVI. századbeli Skóciát igyekszik megidézni. Kérdés: tiszteletreméltó, ám kockázatos vállalkozáshoz mit szól a Magyarországon 1983-ban élő ember? - Szerintem felfedezi, hogy a királynő, a lordok, a katonák úgy élnek, gondolkodnak, mint manapság bárki. Jelenleg sokat beszélünk a történelem és a művészet találkozásáról. Ne hallgassunk hát a múlt és a jelen érintkezési pontjairól sem. A dráma szereplői gáncsoskodásuk, makacsságuk, hatalomféltésük alapján lélegezhetnének közöttünk is, - legfeljebb már "szerepben". A darab végkicsengése évszázadok mottója lehet: élni csak tisztán, becsületesen, a köz érdekében szabad. Ha valaki kételkedik e gondolat időszerűségében, annak figyelmébe ajánlom napjaink magányos hőseit: a feltalálókat, a társadalmi normákhoz következetesen ragaszkodókat, a beosztottakról és önmaguktól maximumot követelő vezetőket, mindazokat, akik megelőzik korukat, akik haragosok sokaságát gyűjtik, mégsem térnek le a maguk választotta útról.